Könyvajánló

S. A. Locryn – Éjfekete

Sziasztok!

Nemrégiben olvastam el S.A. Locryn Éjfekete című fantasy regényét. Korábban a Gyufalángot olvastam már az írónőtől és az nagyon tetszett, itt találjátok azt az ajánlómat. 

Fülszöveg:

Váratlanul a fák közül egy alakot látott kilépni. Magas volt, határozottan emberi, de sugárzott belőle valami ijesztően állatias. A vér is meghűlt a látványától az ereiben, miközben az a lény felé tartott. Szél támadt körülötte, ahogy elő‐elő villanva a feketeségből egyre közelebb siklott a fiúhoz. Az a valami felé nyúlt, szíve irányába kapott.

Ez a regény nem pusztán egy romantikus YA fantasy, hanem egy olyan történet, amiben léteznek még a mesék csodái. Elliott Baxter gyakran céltáblája iskolatársai zaklatásának. Amikor egy kis éjszakai sétára invitálják a közeli erdőhöz, még senki nem tudja, milyen szörny figyel fel a fiúk mókázására. Fogalmuk sincs, hogy csínyük kis idő múlva fenekestől forgatja fel mindannyiuk életét. Az erdőből már nem ugyanaz az Elliott tér vissza.

Kiadó: Smaragd

Borító: Kim H. Angel és Lászlóczki Richárd

Szöveggondozás: Stílus és Technika

Nálam: 5/4,5

Nos, kezdjük talán ott, hogy mint ahogy a Gyufaláng, ez is egy LMBTQ történet. Itt azonban két fiatal fiú érzelmei és egymásra találása kerül a középpontba némi varázslattal megfűszerezve. Szerintem nagyszerűen sikerült a könyv ezen része, főleg NYr szemszöge és a hozzá kapcsolódó háttér volt, ami igazán megfogott, de Elliottot is megkedveltem, azért neki sem jutott egyszerű gyermekkor és mégis mennyi szeretet rejlett benne. 

A suli orvosa pedig szuper apafigura volt, ami kellett ebbe a történetbe, őt is nagyon kedveltem, szívesen olvastam is volna róla még többet, főleg mivel az ő háttér sztorija sem volt mindennapi. 

A történet kicsit lassabb folyású, kevés akcióval, de annál több érzelemmel. Bár a lelki fejlődés, a kapcsolatok és érzelmek bemutatása tényleg tetszett, egy két helyen picit lassúnak éreztem a történetet. 

A regény vége igazi meglepetés volt annak ellenére, hogy akkor már egy ideje sejtettem mi lesz Nyr és a sötétség között a kapocs, mégis izgalmas volt. Vártam nagyon és túlszárnyalta az elképzeléseimet. Zseniális lett ez a vonal minden értelemben. Nekem abszolút ez volt a kedvencem a könyvben. 

A borító pedig mesés lett. Igazán jól passzol a történethez. 

Összességében tényleg nagyon tetszett és bátran ajánlom az Éjfeketét mind a fantasy kedvelőknek, mind pedig azoknak akik szeretik az érzelmes történeteket. 

Pár kedvenc rész:

„Vagy hogy a szobája megvan-e még, akár Londonban, akár az iskolában. Nem szeretett ilyeneken gondolkozni. Amíg itt van, nem számít, hogy van-e még máshol helye. Ezerszer elcserélte volna a hűvös barlangra, a lobogó tűzre és a társaságra.”

„– Elküldtek otthonról, mert nem az vagyok, akit ők szeretnének.

– Ha erről van szó… Innen sosem kell elmenned.”

„A láthatatlan kötelék, ami a fiúhoz kötötte, és aminek a végén Elliott szíve a horgony, egyre feszült. Minden egyes lépéssel, ahogy távolodott tőle, egyre jobban húzta vissza. Ehhez az erőhöz képest majdhogynem semmiség a Sötét vonzása.”

falakmögött

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás