Könyvajánló

Robin O’Wrightly – Emlékkönny

Sziasztok!

Újabb magyar szerzőtől hozok nektek egy könyvet, méghozzá az Emlékkönnytárat.

Az írónőnek nem kevesebb mint  13 műve jelent meg több zsánerben is, így a bőség zavarában elveszve a tanácsát kértem, melyiket ajánlaná nekem elsőként, hogy egy kis ízelítőt kapjak belőle. 

A javasolt könyv pedig, egy történelmi romantikus családregény, mely 100 évet ölel fel magában. El is fogadtam a javaslatot, mivel már korábban is olvastam a könyvről ezt-azt. Először is nézzük a borítóját. 

A könyv fülszövege: cselekmény leírást tartalmaz, így mindenki ehhez mértem olvassa el 🙂 

Az első világháború vége után két évvel, a gyűlölet és félelem káoszában szerelem bontakozik ki egy fiatal francia katona és egy falusi magyar leány között…

Van-e közös jövőjük a trianoni békeszerződés árnyékában, vagy elsöpri őket a történelem vihara?

Mitől válik mégis különlegessé ez a történet, ha egyszer a háborúban oly gyakori esemény övezi?

Vajon összehozható-e újra a viharvert, csonka család, és ha igen, hogyan, ha pedig nem, miért?

Hogy tudta meg a szerző ezt az egészet?

Mi lett volna, ha…?

És mi történt valójában?

A szeretet és a szerelem vajon tényleg mindent legyőz?

Erre a tömérdek kérdésre Robin O’Wrightly harmadik regénye, az Emlékkönny válaszol.

1920-tól napjainkig száz év pereg le, amelyben egy megrendítő családi legendárium tárul fel valós eseményeken alapuló, de mégis meseszerű formában.

A könyv célja a halottak hazugságból való megtisztítása, a lehetséges bűneik feloldása, és a megismert igazság kimondása.

Nagyon tetszett az a letisztult, egyszerű stílus, amiben a könyv íródott, tele szebbnél szebb megfogalmazásokkal és mégis olyan volt, mintha valaki csak nekem mesélte volna el a családja történetét. 

Az elejétől a végéig izgultam a szereplőkkel ez részben köszönhető, hogy igaz történet alapján íródott, ilyenkor még jobban bele tudom magam élni a dolgokba és köszönhető annak is, hogy nagyszerűen volt felépítve a regény. Kerek 100 év története. 

Egy francia katona, Jean-Pierre és egy magyar lány, Éva történetére épül a regény, mely generációkon ível át. 

A két különböző nemzetiségű,nyelvi korlátok által akadályozott fiatal szerelme hova vezethet? A világháborúk, politikai, társadalmi rétegek közti akadályok, személyes döntéseik milyen tragédiákhoz vezetnek? 

Az ő döntéseik milyen kihatással lesznek az utánuk következő generációkra?A 10-20 vagy akár 60 évig megőrzött titkok miként befolyásolják gyermekeiket, unokáikat, hogy saját döntéseiket meghozzák?

Ezen kérdésekre mind-mind választ kapunk, de még ennél sokkalta többre is. 

Kedveltem a szereplőket, főként Jean-Pierre-t, Ginát, Simont és Olivért. De a többi szereplőre se tudnék rosszat mondani. Különböző személyiségek, különböző helyzetekben másként döntenek. Szerethetőek. 

A könyvben történtek akár lehetnének a mi történeteink is, a valós életet mutatja be, és ettől rettentő közeli lesz a regény. Voltak részei amiken mosolyogtam és örömmel gondoltam rá, még több amin elszomorodtam. Lassan haladtam vele többnyire csak reggel és este olvastam, mégis szinte egész nap beette magát a gondolataim közé az olvasottak. 

“A kis herceg”-es részekért pedig külön szívecske jár <3 imádtam, ahogy bele volt szőve. 

első dedikált ebookom <3

Nem sok családregényt olvastam, de ez nagyon tetszett, nálam 5/5. Mindenkinek ajánlom, mert nagyszerű történet. 

Az írónő oldalát itt találjátok, itt többet is megtudhattok róla és a könyveiről, érdemes szemezgetni, mert nagyon különbözőek a könyvei, így valószínűleg mindenki talál az érdeklődésének megfelelőt 🙂 

https://www.robinowrightly.com

Könyveit pedig itt vásárolhatjátok meg, ezzel is támogatva őt és a kiadót is:

https://shop.konyvmogul.hu/robin-o-wrightly

Kedvenc részek:

“van, amit nem változtathatunk meg, írhatunk újra vagy törölhetünk ki az Emlékeink Könyvéből, akármennyire is szeretnénk. “

“Volt egy aviátor cimborám, ő mondogatta: felelősséggel tartozol azok iránt, akiket megszelídítesz. Érted, Olivier, amit mondok? – Nos hát… – Nem akarta nyíltan bevallani, hogy kevéssé fogta fel ezt a magasra sikerült metaforát. – Akkor megmagyarázom. Ha megszeretsz valakit, és ő is megszeret téged, azzal megszelídítitek egymást.” 

“Ő civilben elég neves író volt. Éppen valami könyvet írt ifjaknak, tudja isten, miről, amiben róla, Moulinről akarta mintázni a főhőst. Ha mérges volt rá, csak lekishercegezte, mert tudta, hogy Jean-Pierre utálta, ha így nevezik. Hiába fenyegette függelemsértéssel és hadbírósággal, e két bajtársa előtt megszűnt a fegyelme.” 

Egy hozzászólás

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás