Blogbejegyzések,  Rövid történetek

Mi történt Lakehurstben?

Sziasztok!

Egy írós csoport játékának eredménye az alábbi írás, és bár elbuktam a feladatot, ugyanis nem sikerült a történelmet megmásítanom (bocsi Zsófi, kissé félrement a feladat :D) azért gondoltam megosztom veletek, mi született eredményül. Az én történelmi eseményem a Hindenbrugi katasztrófa volt.

Mi történt Lakehurstben?

Egy újságíró naplóbejegyzései

1937. május 6. 

A Lakehurst Times újságírójaként rendeltek ki a város légi kikötőjéhez a Hindenburg szezonnyitó első útjához, hogy erről írjak cikket. Kezdeti lelkesedésem a sztori megírása iránt alábbhagyott mikor közölte a főszerkesztő, hogy a lap tulajdonosa nem állja az út költségeit, hogy egy próba utat mehessek. A 400 dolláros jegyárat nagyon drágának találta, azért cserébe, hogy egy oldalas cikk jelenhessen meg a lapban róla, így csak a leszálláshoz kellett kimennem és minél több informciót megtudnom, akár az itasoktól is a léghajóról. 

Az LZ 129 Hindenburg, az LZ 130 Graf Zeppelin II. testvér léghajója olyan negyed öt tájban érkezett meg a kikötőhöz, azonban a rossz időjárási viszonyokra való tekintettel, a kapitány New Jersey felé vette az utat, hogy kivárja a leszálláshoz megfelelő viszonyokat. Elég sok ember volt kíváncsi az eseményre így végül nem egyedül kellett várakoznom, kezdetben szóba elegyedtem másokkal, aztán inkább leültem és összesítettem az eddigi fontosabb információkat, amiket a hajóról megtudtam. 

Az alábbi jegyzetet akkor készítettem 

1936-ban állt szolgálatba a transzatlanti vonalon

magassága 45 méter, hossza 245 

a hajót hélium helyett a robbanás veszélyes hidrogénnel töltötték fel, oka az Egyesült Államok nem biztosította fegyverkező németeknek 

Lakehurst és Frankfurt között, 400 dolláros jegy, 2,5 nap

nevét Paul von Hindenburg német tábornok, köztársasági elnök után kapta, nácik propagandacélokra

a léghajó építése 1931 őszén kezdődött, munkálatok lassan haladtak, Hitler hatalomra jutása után felgyorsult

Hermann Göring légügyi miniszter ellenezte a „levegőnél könnyebb” repülő szerkezeteket

Joseph Goebbels propagandaminiszter 1934-ben kétmillió márkát utalt ki Eckenernek

Göring válaszul kilencmillió márkát utalt át 1935 márciusában a Zeppelinnek, de a céget két különálló vállalatra bontatta 

Hosszúra nyúlt a várakozás, már majdnem hét óra lehetett mikor a hajó ismét megközelítette a Lakehurst légikikötőt és 7 óra körül megkezdte a leszállást. Alig pár perc telhetett el mikor hatalmas lángok csaptak ki a hajó jobb oldalán. A jelen lévő újságírók és emberek között elszabadult a pokol. Senki nem tudta mire vélni az eseményeket. A fejetlenség nagy volt, a hajó egész testét pillanatok alatt elborították a lángok majd zuhanni kezdett. Földre térésekor úgy nézett ki mintha felrobbant volna, a lángok mindent felemésztettek csak a léghajó váza maradt meg. 

A rohangálás és káosz közepette igyekeztem minél több hasznos információt összegyűjteni, hiszen a katasztrófa igazán nagy durranást hozhatott a lapnak és ha már így alakult legalább én tudosíthassak róla a legjobban. Egészen sokáig maradtam a helyszínen, még egy két sokkos állapotú utassal is sikerült beszélnem. A kikötőből egyenesen a lap székhelyére mentem, hogy még lapzárta előtt sikerüljön leadnom a cikket. Ezzel persze a főszerkesztőnket meg is nyertem magamnak. 

A katasztrófa utáni napok

Az újságnál nem volt megállás, 24 órából 20-at dolgoztunk, a napokban így a naplóm írásával is elmaradtam. 

A fedélzeten utazó 97(36 utas, 61 személyzet) ember közül 35-en haltak meg (13 utas, 22-en pedig a legénységből). 

Számos teória, cikk született a baleset okairól, de mindmáig tisztázatlan az egész ügy. Felmerült és a hírekben ezt próbálják inkább az emberekkel elhitetni, megjegyzem mi is, hogy a tüzet a légkör statikus kisülése okozhatta, de felmerült okként az üzemanyag szivárgás, szerkezeti hiba is, azonban a merészebbek olyan feltételezésekbe is bocsátkoztak mint, hogy a nácik követték el a szabotázst, illetve számomra megmosolyogtató hírként jelent meg az egyik újságban, hogy az egyik utas öngyilkosságot követett el. A roncsot Németországba fogják visszaszállítani és a kezdeti felhajtás az egész ügy körül mára már fogyni látszik. 

Hogy az igazság hol rejlik? Hát annyit elárulhatok, hogy egyikben sem. De én tudom az igazságot és talán később meg is osztom veletek. 

A katasztrófa után két héttel

A hírek elcsitultak és minden visszatért a megszokott kerékvágásba. Még egy-két cikk megjelent ugyan, hogy mindenki nagy meglepetésére a Hindenburg egyik rakománya megmenekült. A hatalmas konténer 500 darab plüss medvét tartalmazott, melyet egy német előkelőség küldött a helyi gyerekeknek.

Szó volt még ezek átadásáról is, de nagy vihar elülni látszott. 

Az ünnepséget követő reggelen három családot is holtan találtak. Az egyik helyszínre én magam is kimentem, hogy anyagot gyűjtsek a cikkhez. Az eset furcsa volt, de ekkor még nem voltak komoly teóriák. A rendőrség nyomozást indított. De nem volt semmi gyilkosságra utaló jel elsőre. Az ezt követő reggelen még több családot találtak holtan, de még mindig értetlenül álltak a dolgok előtt. A vizsgálatok folytak, de sem külső behatolás, sem méreg, sem vér. Semmi nem volt a kezükben, mintha az emberek csak egyszerűen meghaltak voltak. 

Már majdnem elkészültem az aznapi cikkel is, amikor a polgármestertől jött egy hívás a főszerkesztőnkhöz, hogy ha lehet ne menjenek ki friss hírek a halálesetekről. Próbáltak összefüggéseket keresni a nem mindennapi dolgok felett, de nekik még nem állt össze az a kép, ami nekem. 

Harmadnapra elszabadult a pokol és több száz család halt meg. Elrendelték a plüss medvék begyűjtését. Ugyanis ekkore már egyértelművé vált, hogy mind olyan család halt meg, akik részt vettek az ünnepségen. A katonaság lezárta az egész települést. Senki se ki, se be. Kijárási tilalom volt. A lakásom szobájából néztem végig az eseményeket.

Nem mindennapi látvány volt, ahogy a játék medvék sétáltak az utcákon és halottakat hagytak maguk után. Elkéstek. 

Megkezdték az evakuálást és pár száz embert velem együtt sikerült kimenekíteniük. Így maradtam életben én is és éltem túl a szörnyű támadást. 

Senki nem tudta a rejtély okát, sokan meghaltak, akik életben maradtak azokkal titoktartási nyilatkozatot írattak alá. Sosem írhattam meg a Lakehursti teddy macik támadását, pedig szerintem egész jó címet sikerült adnom egy két oldalasra sikerült cikkemnek. 

Lakehurst-öt a katonák megsemmisítették, az egész várost porig égették, más módot nem találtak arra, hogy gyorsan és könnyen semlegesítésék a medvéket. 

A hírek szerint a föld alatt felrobbant földgázmező okozta a település pusztulását. 

Valamikor később

És ha már eddig eljutottál a naplómban gondolom kíváncsi vagy az én véleményemre is. 

Az igazság az, hogy egy szabotőr volt, egyetlen egy ember műve volt az egész. Jobban mondva kettőé. És persze néhány fejesé, akik szintén közre játszottak a dologban. 

Az ötlet az volt, hogy mivel a Hindenburg rakományt is szállított Németországból plüssmedvék belsejében csempészik be annak az aszteroidának a részeit, amely nemrégiben zuhant le Frankfurt mellett és melynek kilétét titok övezte. 

Az aszteroida darabjait egy amerikai találta meg, aki titkos küldetésen volt Németországban, hiszen Hitler hatalomra jutása után, a fegyverkező németországgal szemben minden információ jól jött. 

Az amerikai informátor jelezte az itteni fejeseknek, hogy milyen anyagra bukkant, és a Hindenburg léghajóval való szállítás tűnt a legkézenfekvőbbnek. 

Rengeteg papírmunka után, egy gazdag német állampolgár jóindulata jeléül, 500 darab plüss medvét ajándékozott Lakehurst gyereinek. Legalábbis mindenki így tudta. 

A medvék egy hatalmas konténerben kerültek a léghajó rakomány terébe és indultak el ide, Amerikába, hogy aztán majd az itteni tudósok megvizsgálhassák és kinyerhessék, amit csak lehet az aszteroidából.  

A katasztrófa során azonban a medvék a hő következtében összeolvadtak az aszteroidával és mielőtt a léghajó földet ért volna az amerikai informátor kilökte a rakományt a hajóból. Így találták meg a katonák őket és osztották szét azokat. A medvék pedig elszabadultak, mint azt fentebb írtam. 

És hogy erre miért volt szükség? Mert Lakehurstből vezet a föld magja felé egy olyan csatorna, amelyen keresztül az aszteroida darabjait be lehet juttatni a bolygó magjába és ezáltal felrobbantani azt. Az aszteroida ide került, Lakehurstöt a katonák elintézték és azóta is szigorúan őrzik. 

És kedves naplómat forgató olvasó, hogy egy egyszerű újságíró erről honnan szerzett tudomást? 

Szeretném ha most becsuknád a szemed és a következő oldalra lapoznál. 

Mos tippeld meg kérlek szerinted ki küldte az aszteroidát a földre?

Nem, nem jársz messze az igazságtól ha rám gondoltál. 

Mivel még mindig olvasol, valószínűleg azt gondolod ezen tervem nem jött össze, hiszen még mindig életben vagy, de ugye arról egy szót sem szóltam, hogy mikor fogom megvalósítani. 

ui: mai dátum lemaradt a bejegyzést elejéről. 2021.03. 28. 

Jó szórakozást a továbbiakban. 

Az újságíró

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás