-
Kérlek
Próbálok emlékezni, milyen is volt a hangod. Bársonyos, lágy vagy keményebb, erős. Tudod melyik mesét hallanám szívesen? A varga és az ördög, vagy a három ördög és a …. nah ez az, már nem emlékszem, mint ahogy a Piros szemű görgetegre se, amit azóta is próbáltam ezer helyen megkeresni, mert tudom, hogy egy újságból olvastattam fel ezerszer. Biztosan nagyon untad. Pár sorra emlékszem, de nem mindre. Te biztosan emlékszel rá.
Meséld el nekem kérlek.
Próbálok emlékezni az illatodra. Tudom melyik volt a kedvenc parfümöd, évek óta megveszem időnként, de nagyon ritkán használom. Az elején segített, de ha ma megszagolom már nem olyan, vajon ez az emlék is ennyire megfakult volna már? Tudod, most már nem kell megkérjelek, hogy fúj rám egy kicsit. Már nagy vagyok, van sajátom, befújom magam és mégsem olyan, már nem érzem olyannak.
Fújd rám kérlek te.
Próbálok emlékezni az érintésedre. Milyen volt mikor magadhoz öleltél. Hogyan vigasztaltál, mikor szomorú voltam. Vajon megsimogattad a fejem elalvás előtt, adtál puszit? Bárcsak fel tudnám idézni milyen volt, de ne aggódj így is tudom, hogy megtörténtek. Tudom mennyire szerettél, és ha nem is tudnám az utolsó soraid emlékeztetnek erre. Csak tudod az idő sok emléket elvett. De igazad volt, nem maradtam magamra sose. És mégis…
Ölelj magadhoz kérlek.
falakmögött
-
Viharváró
Várom a vihart, mit régen kettesben néztünk
A ház teraszán, egy régi széken ültünk.
A sötétben villám csapott mellénk
A boltozat mennydörgött felénk.
A természetet néztük, én kértem
Szerettem és veled nem féltem.
Várom a vihart, mert te jutsz róla eszembe
Az öledbe bújva, dolgos kezed a kezembe
Az éjszaka fénylik, reng az ég felettem
Rettegek. Ki van most mellettem?
Kinn állok, a természetet nézem
S közben emelkedik szívverésem.
Várom a vihart, pedig már nem vagy velem
A nehézségeket nélküled átvészelem.
Nehéz az élet a jelenléted nélkül
de tudom, újra velem leszel végül.
A ház ablakából a természetet nézem
Védve vagyok, mégis átjár a halálfélelem.
Várom a vihart, hogy újra lecsapjon
De addig is tudd, hiányzol, nagyon.
Érzem, a vihar már a közelben
Én újra gyerek leszed öledben.
A ház teraszán ülünk, a természetet nézzük
És újra szeretni fogom veled félelmek nélkül.
A képeket Dracsay Zoltán készítette -
Bogáncs
Bogáncs
Kis növény áll a mezőn
Magában mereng a jövőn
Tüskés szára fázik a levegőn
Bíbor virágait emeli az égre félőn
Miért hagytál egyedül a harcmezőn?
https://pixabay.com/photos/nature-field-meadow-plant-1010026/
-
Labdajáték
Közeledik a sötétség
A sötétség mely leránt a mélybe
A mélybe ahol megmutatja a poklot
A poklot amitől úgy érzem elpusztulok.Közeledik a fény
A fény amely magával repít a fellegekbe
A fellegekbe ahol megmutatja a mennyet
A mennyet amitől újra érzem a reményt.Egyszerre közeledik mindkettő
Nekem mindkettőre szükségem van
Nem tudok dönteni köztük, így
Hagyom had labdázzanak velem
Játsszák le ki lesz a győztes.
Ki nyer meg engem egy körre.Egyszerre járom meg a mennyet és a poklot
Érzem a bőrömön minden egyes ütésüket
Érzem a belsőmben mindegy egyes passzolásukat.
Érzem ahogy az egyik durván beszippant majd kiköp magából
Ezzel egy időben
A másik finoman magához húz majd gyengéden felemel.Én pedig hagyom had játszanak.
Játszanak csak, hiszen én menekültem feléjük
Menekültem feléjük el innen
El innen mindegy hova.És a játék végén
Mindig tudom ki lesz a győztes
Mégis mindig
Újra és újra játékra hívom őket,
Egy játékra melyben én vagyok a labda
A játék végén pedig a hulla. -
Egy kutya gondolatai
Nem kívánom, hogy megtudd milyen érzés ez.
Milyen érzés,
hogy ellöktél magadtól
hogy kiraktál a sárba, mocsokba
hogy kikötöttél egy láncra
én mégis hittem, hogy csak egy nap lesz.Milyen érzés,
minden nap várni az ételt
minden nap várni a vizet
minden nap várni a játékot
én mégis hittem, hogy csak egy hét lesz.Milyen érzés,
évekig mocskot enni
évekig éhezni, szomjazni
évekig egyedül lenni
én mégis hittem, hogy ez nem örökre szól.Milyen érzés,
mikor valaki elveszi az életed
mikor valaki esélyt se ad, hogy élhess
mikor valaki elveszi a szabadságod
én mégis hittem, hogy egyszer visszaadod.Milyen érzés,
hogy nem szerethetsz senki mást
hogy nem szerethet senki
hogy nem tudod mi az a szeretet
én mégis hittem, hogy egyszer megtudom.Nem kívánom, hogy megtudd, milyen a halált várni.
Milyen érzés
elveszteni a hitet
elveszteni a saját lelked
elveszteni a fényt magadból
és mégis, mindezt nem kívánom Neked.És mégis ha egyet kívánhatnék Neked
azt kívánnám…..