• Blogbejegyzések,  ÉN

    ÉN

    Sokadik nap

    Az ÉNek nem tudták, hány nap telt el legutóbbi veszekedésük óta. ÉN továbbra sem látott semmit a nagy sötétségen kívül, így a nappalok és éjszakák váltakozását sem tudta követni. KicsiÉN az első napokban szörnyen rosszul érezte magát, hiányzott neki ÉN és félt is. Számolta az eltelt napokat, de aztán feladta. Beletörődött, hogy ÉN nem fogja keresni többet. A Hangot sem hallotta már.

    A napjai gyakorlással teltek, és a sok sok gyakorlásnak hála szinte minden kirajzolódott előtte, napról napra egyre több részletet látott meg. Ez némi örömöt adott neki a nappali fénynél, azonban volt egy kis problÉmája. Akár mennyit gyakorolt, ahogy a nap lement, újból “megvakult”. Éjszaka ugyanis nem látott semmit, ugyan olyan volt mint az első nap. Csak a sötétség. KicsiÉN minden éjszakát végig rettegett. Hiába gyakorolt az éjszaka számára csak üres feketeség maradt.

    Kezdte elveszíteni a reményt és nem értette hová tűnt aki korábban és segített neki. Magában csak Hangnak nevezte el. Miért hagyta ő is el.
    Az erdő állatai és növényei szerették kicsiÉNt. Próbálták felvidítani, a nyuszik apró fehér virágokból koszorút fontak neki, ugrándozva vitték és tették az ölébe. A madarak a fákon egész nap énekeltek neki, hogy érezze nincs egyedül. A fák is folyton hajladoztak, leveleiket zizegtették, ágaikkal simogatták ha KicsiÉN alattuk sétált el. Azonban egyre magányosabban érezte magát. Gondolataiba merülve sétálgatott amikor egyszer csak reményvesztetten, halkan felkiáltott

    -Miért hagytál el Te is?

    Nem hagytalak el, mindig itt voltam Veled. A fákban, az állatokban, a napfényben. Nyisd ki a szíved…

    -Miért hagytál magamra? Miért nem segítesz?

    …kérlek

    -Mi rosszat tettem?

    Nem tettél semmi rosszat! KicsiÉN, nem tettél semmi rosszat. Csak bezártad a szíved. Tudom, hogy fáj amiket ÉN mondott Neked, de engedd hadd fájjon. Ne zárd ki az érzéseid. Segíteni szeretnék.

    KicsiÉN ebből semmit nem hallott meg. A szomorúság egyre inkább erőt vett rajta. Napról napra egyre fáradtabb volt.

    Az egyik makacs és önző, a másikat meg az érzései uralják. Az idő pedig vészesen pereg. Miért nem tudják kinyitni a szívüket. Segíteni akarok nekik.
    Figyeljetek már!

    Ekkor hatalmas mennydörgés rázta meg Mimbuit. Az ég elsötétült és hatalmas viharfelhők jelentek meg az égen . Az eső óriási cseppekben kezdett el potyogni, majd zuhogni. Az víz órákon keresztül ömlött lefele.

    ÉN a veszekedésük óta haraggal a szívében üldögélt vagy sétált. Az első napokban dühös volt KicsiÉNre, dühös volt arra aki ezt tette vele, dühös volt még saját magára is, bár ezt semmiért se ismerte volna be. Rengeteget gondolkodott, nem értett szinte semmit. Miért került egyáltalán ide, hogy juthatna ki innen, a kérdések csak zakatoltak a fejében, de egyikre se talált választ. Végül már nem gondolt rájuk. Átvette helyüket valami egészen más. Saját maga.

    Miért vagyok én ilyen? Tényleg önző lennék? Igaza lenne KicsiÉNnek mindenben? Mindenben azért csak nem. Nem vagyok annyira rossz, mint amilyennek beállít. Kizárt dolog. De talán abban igen, hogy gyakorolhattam volna többet is. Próbálkozhattam volna jobban. Hiszen más választásom tényleg nincs.

    ÉNben elindult valami változás, még ha nagyon lassan is, de elindult.

  • Könyvajánló

    Lis Ohtears – Eltaposott virágok

    Sziasztok!

    “A tizenhetedik születésnapom nyarán változott meg az életem, amikor megöltem a szomszédban lakó fiút.
    Elliotnak hívták és szerelmes voltam belé, ő pedig viszontszeretett.”

    A könyvről ennyi olvasható, mint előzetes információ.
    Kedvet kaptam hozzá, hogy elolvassam, és nem is bántam meg.
    A történet végig két szálon fut, folyamatosan fenntartja az érdeklődést, izgalmas és fejezetről-fejezetre építi fel az emberben, hogy a történet nem egy egyszerű kamasz regény.
    Elsőre sokaknak úgy tűnhet, hogy az, én is így voltam vele az elején, bár a gyilkosság ténye felkeltette az érdeklődésem, mert szeretem a krimiket. De ennél sokkal mélyebb és komolyabb témája van. Sőt igazából szerintem három is.

    Elmondom én mit gondolok, hogy ez a könyv milyen témákra hívja fel a figyelmet, igyekszem semmi konkrétumot elárulni, de aki még véletlenül se akar több infót a könyvről, ők görgessenek a következő bekezdéshez. (Családon belüli erőszak, iskolai bántalmazás, és a legfőbb a párkapcsolati manipuláció, elszigetelés mindenkitől, kisajátítás. Utóbbit szerintem nagyon szépen mutatja be, hogyan is épül ez fel lépésről lépésre, olyan egyszerűen, egy kamasz lány szemszögéből, hogy mindenki számára világossá válhatnak a trükkök. Ezek mellett imádtam Nolen karakterét, nagyon kellett a történetbe és ettől lett igazán szép.)

    A könyvet pár óra alatt simán ki lehet olvasni én tényleg csak ajánlani tudom felnőtteknek és fiataloknak is. Nálam 5/5 volt.
    BOOK DREAMS oldalán ingyenesen le is tölthetitek ebook formájában 🙂

    Lent pedig a kedvenc soraimat olvashatjátok a könyvből:
    “Hiába vagy jóban valakivel évek óta, nem biztos, hogy valóban a barátod.”
    “Ez a világ kegyetlen, de nem kell, hogy megmentsenek. Megmentem saját magamat.”
    “sosem tudhatjuk mi zajlik a zárt ajtók mögött…”
    “Ekkor értettem meg igazán, hogy Elliot egészen másképp gondolkodik, mint én. Másképp látja a dolgokat. Úgy gondolta, hogy az övé vagyok, de ő sosem lesz az enyém…”

    A kép forrása a BOOK DREAMS oldala, ahonna le is tudjátok tölteni a könyvet:
    https://bookdreams.hu/lis-ohtears-eltaposott-viragok-ebook

  • Blogbejegyzések,  Versek

    Labdajáték

    Közeledik a sötétség
    A sötétség mely leránt a mélybe
    A mélybe ahol megmutatja a poklot
    A poklot amitől úgy érzem elpusztulok.

    Közeledik a fény
    A fény amely magával repít a fellegekbe
    A fellegekbe ahol megmutatja a mennyet
    A mennyet amitől újra érzem a reményt.

    Egyszerre közeledik mindkettő
    Nekem mindkettőre szükségem van
    Nem tudok dönteni köztük, így
    Hagyom had labdázzanak velem
    Játsszák le ki lesz a győztes.
    Ki nyer meg engem egy körre.

    Egyszerre járom meg a mennyet és a poklot
    Érzem a bőrömön minden egyes ütésüket
    Érzem a belsőmben mindegy egyes passzolásukat.
    Érzem ahogy az egyik durván beszippant majd kiköp magából
    Ezzel egy időben
    A másik finoman magához húz majd gyengéden felemel.

    Én pedig hagyom had játszanak.
    Játszanak csak, hiszen én menekültem feléjük
    Menekültem feléjük el innen
    El innen mindegy hova.

    És a játék végén
    Mindig tudom ki lesz a győztes
    Mégis mindig
    Újra és újra játékra hívom őket,
    Egy játékra melyben én vagyok a labda
    A játék végén pedig a hulla.

  • Blogbejegyzések,  ÉN

    ÉN

    6. nap

    Újabb nap telt el Mimbuiban, de kicsiÉN még mindig nem találta meg ÉNt, és kezdett érte aggódni, vajon mi lehet vele. Nem adta fel a keresését, csak ment és ment egyre tovább a sűrű erdőben. Élvezte, hogy már látja az eget, a napot, az erdőt és már a benne élő állatokat is sikerült felfedeznie. Mikor elfáradt a keresésében leült és gyakorolt. Gyakorlásának pedig meg is lett az eredménye. Mikor a nap már magasan járt és kipihente magát, újból útnak indult.

    Eközben valahol máshol ÉN magában pufogott és mérgelődött. Csak ült egy helyben és azon gondolkodott hogyan fogjon neki a kijutásnak. Nagyon unta már, hogy ebben a feketeségben van napok óta. Mérges volt kicsiÉNre, hogy neki sikerült két napja valami fényt látnia.

    Nekem vajon miért nem sikerült? Vagy csak az a dinka képzelődött, biztosan így van. Az nem lehet, hogy ügyesebb legyen nálam. Ki van zárva!

    Miközben magában duruzsolt meghallotta kicsiÉN hangját.

    -ÉN, ÉN merre vagy? Hova tűntél el úgy? Gyere már elő, híreim vannak.
    -Itt vagyok, mit kiabálsz már annyira. Milyen híred van?
    -Képzeld sikerült kiderítenem, hogy hol vagyunk.
    -Na és mégis hol vagyunk te okostojás?
    -Egy erdőben. Tele van hatalmas fákkal és állatokkal. Tegnap reggel már láttam a napfelkeltét viszont mikor eltűnt a nap utána már semmit nem láttam. De ma reggel újra láttam ahogy a nap felkel. Ha láttad volna, gyönyörű volt és olyan jó melegen simogatottak a sugarai. Figyelned kell neked is és akkor együtt nézhetnénk.
    És kicsiÉN csak mondta-mondta, hogy mi történt vele az elmúlt két napban. De ÉN egyre dühösebb lett rá és egyszer csak felcsattant élesen.
    – Na ne etess már! Tényleg egy erdőben vagyunk? Akkor én mégis miért nem látok ebből semmit? Csak a nagy semmi van körülöttünk, üresség. Nincs se meleg, se napfény.
    -De igenis van! Csak te nem hittél nekem, feladtad. Nem gyakoroltál. Én hittem annak a hangnak és gyakoroltam és már láttam is dolgokat. Neked is menne, ha nem lennél ilyen makacs.
    -Ne oktass ki engem! Nem is ismersz. Még csak nem is láttuk egymást soha, csak hallottuk egymás hangját. Azt se tudom, hogy nézel ki, vagy, hogy én hogy nézek ki. Honnan tudhatnád mégis akkor, hogy milyen is vagyok?
    -Hát lehet a külsőd nem láttam, de hallom ahogy beszélsz meg amiket mondasz. És igenis önfejű és makacs vagy. Nincs türelmed semmihez. És velem is állandóan undok vagy.
    -Nem ismersz és kész. Nem tudsz semmit. Kár volt veled szóba állnom!
    -Hát jó, akkor hagyj itt megint csak, ahogy szoktad.
    -El is megyek, nincs szükségem rád.
    -De van, csak nem vallod be magadnak! Beszéltem a hanggal is. Ő kért meg, hogy segítsek Neked és azt is mondta, hogy ez mindkettőnk érdeke.
    -Hagyjál! Nem érdekel mit mondasz! És az se amit az a hang mond, akár ki is legyen. Szerintem ő jutatott ide. Nem fogok rá hallgatni. Én jobban tudom nekem mi a jó. És te nem tartozol közéjük.
    -Legyen így akkor!
    -Soha többé ne keress!
    -Nem foglak!
    -Helyes! Ég veled!
    -Viszlát ÉN!
    Mindketten ezzel a lendülettel elindultak ellentétes irányba, csak egy lényeges különbség volt, kicsiÉN tudta, hogy merre tart, látta a célját míg ÉNnek fogalma sem volt róla, merre visz az útja, és mihez kezd ezután.

    KicsiÉN

    -Sajnálom.

    Ne add fel!

    -Nem megy, nem tudok neki segíteni. Nem akarja! És én se akarom már.

    Nem adhatod fel, vagy mindketten elvesztek!

    Könnyekkel a szemében ment tovább, de az utolsó mondatot már nem hallotta. Bezárult a szíve.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás