Blogbejegyzések,  Versek

Viharváró

Várom a vihart, mit régen kettesben néztünk

A ház teraszán, egy régi széken ültünk.

A sötétben villám csapott mellénk

A boltozat mennydörgött felénk.

A természetet néztük, én kértem

Szerettem és veled nem féltem.

Várom a vihart, mert te jutsz róla eszembe

Az öledbe bújva, dolgos kezed a kezembe

Az éjszaka fénylik, reng az ég felettem

Rettegek. Ki van most mellettem?

Kinn állok, a természetet nézem

S közben emelkedik szívverésem. 

Várom a vihart, pedig már nem vagy velem 

A nehézségeket nélküled átvészelem.  

Nehéz az élet a jelenléted nélkül

de tudom, újra velem leszel végül. 

A ház ablakából a természetet nézem

Védve vagyok, mégis átjár a halálfélelem. 

Várom a vihart, hogy újra lecsapjon

De addig is tudd, hiányzol, nagyon.

Érzem, a vihar már a közelben

Én újra gyerek leszed öledben.

A ház teraszán ülünk, a természetet nézzük

És újra szeretni fogom veled félelmek nélkül. 

A képeket Dracsay Zoltán készítette

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás