Blogbejegyzések,  Versek

Labdajáték

Közeledik a sötétség
A sötétség mely leránt a mélybe
A mélybe ahol megmutatja a poklot
A poklot amitől úgy érzem elpusztulok.

Közeledik a fény
A fény amely magával repít a fellegekbe
A fellegekbe ahol megmutatja a mennyet
A mennyet amitől újra érzem a reményt.

Egyszerre közeledik mindkettő
Nekem mindkettőre szükségem van
Nem tudok dönteni köztük, így
Hagyom had labdázzanak velem
Játsszák le ki lesz a győztes.
Ki nyer meg engem egy körre.

Egyszerre járom meg a mennyet és a poklot
Érzem a bőrömön minden egyes ütésüket
Érzem a belsőmben mindegy egyes passzolásukat.
Érzem ahogy az egyik durván beszippant majd kiköp magából
Ezzel egy időben
A másik finoman magához húz majd gyengéden felemel.

Én pedig hagyom had játszanak.
Játszanak csak, hiszen én menekültem feléjük
Menekültem feléjük el innen
El innen mindegy hova.

És a játék végén
Mindig tudom ki lesz a győztes
Mégis mindig
Újra és újra játékra hívom őket,
Egy játékra melyben én vagyok a labda
A játék végén pedig a hulla.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás