Blogbejegyzések,  ÉN

ÉN

3. nap

Nem értem őket. Nekik adtam ezt a gyönyörű világot a zöld összes árnyalatában pompázó erdőkkel, égig érő hegyekkel, kanyargó folyókkal és csendes tavakkal és mégis csak az érdekli őket, hogy kik ők és miért vannak itt. Nem veszik észre a tájat, az itt élő növényeket és állatokat. Nem látják a csodaszép bárányfelhős eget. Pillantásra se méltatják a felkelő és lemenő napot pedig itt vannak már két teljes napja. De hát hogy is vehetnék észre mikor még egymást sem látják, csak hallják. És ha nem szólok rájuk még mindig csak egyedül bolyonganának a semmiben, mert nem képesek figyelni és látni, érezni és érzékelni. Valahogy muszáj lenne rávezetnem őket, hogy kinyissák a lelki szemeiket, kitárják a szívüket, mert addig semmi mást sem fognak látni csak sötétséget. Segítenem kell nekik, de hát hogy tudnék nekik segíteni, mikor rám se figyelnek. Bár talán ha kicsi ÉNnel próbálkoznék, neki jó meglátásai vannak, ő fog tudni látni a szívével, de a másik, vele bajok lesznek, ha nem változtat a hozzáálllásán. Nem fognak tudni eljutni oda, abba az állapotba ami csak rájuk vár. Ez lesz a jó, a kicsivel kell kezdenem, ahogy Ő nevezi magát, pedig annyi gyönyörű nevet választhattak volna maguknak. De még fejlődniük kell, sokat, nagyon sokat.

Kicsi ÉN, kicsi ÉN

Kicsi ÉN lassan bandukolt a nagy üres térben,nem látott maga körül semmit, csak fekete színt. Nagyon félt, utálta a sötétséget, ebben már biztos volt. És utált egyedül lenni, de ÉN mindig elküldte. Nem értette, azt se, hogy lehet, hogy mindketten azt érzik, hogy ők ÉNek. Miközben ezen gondolkodott valami furcsa, ismerős hangot hallott. Felkapta a fejét és próbált figyelni mert nem értette ki szólíthatta őt meg. Az a hang, mintha egyszer már hallotta volna nagyon halkan.

Igen Te. Figyelj rám! Segíteni szeretnék! Folyton csak kérdéseket tesztek fel, de nem figyeltek igazán semmire. Először meg kell tanulnotok figyelni a másikra és a környezetetekre.

-Ki vagy Te? Mit akarsz tőlem? Olyan ismerős vagy. Nem te súgtad a múltkor is azt, hogy maradjunk csöndben és figyeljünk egymásra?

Látod megint csak a kérdések. De igen, én voltam. De figyelj most rám. Segítened kell neki és magadnak is. Nektek boldog jövőtök lehet, meg van írva a sorsotok. És idővel válaszokat is kaptok majd, de előbb fogadd meg amit az előbb tanácsoltam. Mond el neki is.

-De ő olyan, olyan….

Tudom.

-De nem fog rám hallgatni.

De fog, csak neki több idő kell, légy türelmes vele és kedves, amilyen eddig is voltál.

-De ő nem kedvel engem, folyton elküld és még azt sem engedi, hogy ÉN legyek, mert azt mondja csak ő lehet ÉN.

Tudom. Idővel változni fog, csak szeresd őt.

-Hogy?

A szíveddel.

-De ő olyan makacs és önfejű és utálatos és…

Elég. Menned kell! Ne feledd! Figyelj!

-Ne menj el, veled végre jól éreztem magam. Te megértesz engem. Kérlek. Válaszolj légyszíves.

Szóval itt hagytál engem te is. Mit kezdjek most ezzel amit mondtál, mire figyeljek, mit kéne meglátnom? És hogy mondjam el ezeket neki, úgyse fog hinni nekem és majd megint elzavar. Annyira, de annyira…bosszantó tud lenni.

Eközben valahol máshol…

Még, hogy ő is ÉN. Nem fér a fejembe, hogy lehet ennyire ostoba. Csak is én lehetek ÉN, ő neki valami másnak kell lennie, csak annyira bugyuta, hogy nem veszi észre. Még hogy ő is ezt érzi, ugyan már, hagyjuk. Nem is tud önállóan gondolkodni. Nekem kell még azt is megmondanom neki, hogy mit csináljon.
Vajon mit csinálhat most? Remélem azt amit mondtam neki, mert minél előbb válaszokat kell kapjak. Ki kell innen jutnom, itt semmi nincs. Még egy hely se ahol aludni lehetne. Bár sötétnek sötét van, az már igaz. De rettentő unalmas így. Semmi napfény, semmi étel, semmi szórakozás. Ki kell innen jutnom, mert megöl az unalom. Hogy lehet valakinek az összes emlékét elvenni. Milyen lehettem én? Biztos szuper voltam és állati jó mindenben. Gazdag, sikeres és meg volt mindenem. Csak is így lehetett. Ha meg tudom ki vette el ezt tőlem, bosszút állok rajta.

-Hallod, bosszút fogok állni rajtad! Megbánod majd még, hogy ezt tetted velem.

Most bezzeg sehol nincs. Vajon ki lehetett az a nagyokos aki a múltkor suttogott? Lehet ő tette ezt velem. Meg vele, legyen is bárki, nem mintha érdekelne. De, biztos hogy ő nem lehet ÉN, mert belőlem csak egy vagy.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás