Blogbejegyzések,  ÉN

ÉN

2. nap

-Hahó itt vagy? Beszélnem kell veled? Válaszolj már!
-Jajj szia, de örülök, hogy meggondoltad magam, így már nem lesz olyan unalmas.
-Persze, persze. Nah szóval, kiderítettél már valamit tegnap óta? Vagy csak semmittevéssel töltötted a napod? Én egész nap kutakodtam és dolgoztam, de nem találtam semmi érdemleges információt.
– Nem sajnos, nem derítettem ki semmit. Én is egész nap kerestem a válaszokat, de semmi.
-Tudtam, hogy nem venném hasznod és ezért küldtelek is el tegnap, és lám igazam is lett. Te se jutottál semmire. Nincs válasz se arra, hogy kik vagyunk, se arra miért vagyunk itt, vagy hogy kerültünk ide. Dühítő ez az egész. Elegem van már.
-Ne legyél már ilyen undok, te se találtál semmit. És annyit már tudunk, hogy mind a ketten ÉN-ek vagyunk.
-Állj, állj, állj. Ezt már tegnap tisztáztuk. Te nem lehetsz ÉN, mert én vagyok ÉN. És belőlem csak egy van az egész univerzumban.
-De én is ÉN vagyok, és felajánlottam, hogy lehetsz te a nagy, én meg leszek a kicsi ÉN. Miért nem jó így neked?
-Jó , hagyjuk! Látom nem megyek veled semmire, elég nehéz a felfogásod. Beszéljünk inkább arról, hogy mi legyen a terv?
-Milyen terv?
-Hogy, hogy milyen terv? Ezt se érted?
-Mond el kérlek mire gondolsz.
-Rendben, szóval kell egy terv. Te hol kezded a kutatást és én hol kezdem, melyik kérdésnek ki fog utána nézni.
-Hát, de én is ezt próbáltam meg javasolni tegnap neked, hogy csináljuk együtt, mert úgy könnyebb.
-Nem, te nem mondtál semmit! Ezt én találtam ki. Ne okoskodj, így utólag. Nézz utána arra, hogy miért vagyunk itt. Én meg utána nézek erre, hogy hol is vagyunk pontosan.
– De előbb együtt kellene kitalálnunk, hogy hol vagyunk, és aztán nekiállni, hogy miért vagyunk itt, nem?
-Mondtam már, ne okoskodj, folyton. Csináld amit mondtam, majd holnap találkozunk. Semmit sem tudsz.
-(De te sem.)

Nem értik és mennek a fejük után. Nem fogják így kideríteni miért vannak itt és nagyon messze vannak attól, hogy rájöjjenek a megoldásra.

2 hozzászólás

  • Jennifer P. Harrison

    Eddig elég érdekes a történet, még soha nem olvastam hasonlót, egészen megfogott. Negatívumként azt tudnám felhozni, hogy elég rövidek a fejezetek, de én mondjuk hozzá vagyok szokva a hosszúakhoz, mert úgy jobban el tudok mélyedni a történetben. Számomra kissé zavaró volt az is, hogy csak párbeszédek voltak, és semmi leírás. Nem tudjuk (és a szereplők sem tudják), hogy hol vannak, de egy kis leírás így is hiányzik. A sztoriból arra tudtam következtetni, hogy lehet ott valamilyen hely, ahol kutatni tudnak, mondjuk egy könyvtár, de konkrétumot nem tudunk. Az is fura volt, hogy magukról sem tudnak semmit, legalább a kinézetükre kíváncsi lettem volna, ha többel ugyan ők sincsenek tisztában. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a folytatás, mit fogsz kihozni ebből.

    • admin

      Köszönöm, hogy elolvastad és a javaslatokat is 🙂 igyekszem megfogadni a tanácsaid, hiszen ami a fejembe van és számomra egyértelmű, az Nektek olvasóknak nem látható. Próbálkozni fogok ezeken javítani és még egyszer nagyon köszönöm, hogy szántál rá időt és elolvastad.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás