• Könyvajánló

    Jud Meyrin – Lowdeni boszorkányhajsza

    Sziasztok!

    A következő könyv amiről most szó lesz az Jud Meyrin Felföldi Rejtélyek I.  – Lowdeni boszorkányhajsza című műve. 

    Engem már a Rózsakői rejtélyekkel is megvett az írónő amit nemrég olvastam el és írtam is róla itt a blogon. 

    A könyvet előolvasására kaptam, várható megjelenése szeptember közepe lesz. Nagyon megörültem, hogy megkaptam Judittól a könyvet, mert biztos voltam benne, hogy tetszeni fog. És hát igazam is lett.

    A könyv borítója

    Mielőtt belekezdenék a könyv fülszövegét ide berakom:

    Egy ​kotnyeles újságírónő
    Egy kemény nyomozó
    És egy kaméleonként rejtőzködő gyilkos

    Amikor Lottie Kelsey szomszédja gyanús körülmények között eltűnik, a kíváncsi újságíró azonnal szimatolni kezd. Eddig kultúráról írt az Edinburghi Krónikákba, ám főnöke nem engedi komolyabb témák közelébe. Lottie elhatározza, hogy bármi áron összehoz egy ütős címlapsztorit, és megmutatja, hogy az ő helye nem a kultúra rovatnál van. Nem számol azonban a nyomozást vezető zsaruval, aki egy kanál vízben meg tudná fojtani, és folyton keresztbe tesz neki.

    Tristan Huntert egy tragikusan végződő akció után helyezik át Edinburghbe. Gyötri a bűntudat, amiért magára kell hagynia sérült barátnőjét Londonban, de nincs más választása. Amikor egy eltűnés véres gyilkosságba torkollik, Tristan rájön, hogy erre a lehetőségre várt. Ha elkapja a gyilkost, visszatérhet korábbi életéhez. Nem számol azonban a minden lében kanál újságírónővel, aki állandóan beleüti az orrát a nyomozásba, és a feje tetejére állít mindent, amiben eddig hitt.

    Lottie és Tristan eszeveszett hajszába kezd az arctalan gyilkos után, aki olyan könnyedén csúszik ki a markukból, mintha szellem lenne, miközben egymással és zavaros érzéseikkel is meg kell küzdeniük.

    Mennyire kell elcseszettnek lenned ahhoz, hogy arra vágyj, aki gyűlöl?
    Mi fog végül győzni: az elvek vagy a szenvedély?
    Vagy a gyilkos, aki senkit sem kímél?

    Elmondom számomra miért is volt különleges a könyv azon felül, hogy egy nagyszerű romantikus-krimi. A könyv helyszíne Edinburgh ahol én is élek. Nagyon jó érzés volt olvasni, mert ismertem a helyszíneket, az utcákat, és Judit tökéletesen kivitelezett, mindent hűen írt le a valóságnak. 

    Egy két saját képet mutatok is a  helyszínekről nektek. 

    The Black Cat
    Rose street
    Pentland Hills Nemzeti Park

    Rose streeten találhatjuk meg The Black Cat pubot, ami valójában is ott található, illetve a könyvbeli Edinburghi Krónikákat és a Rendőrkapitányságot. Az utolsó képen pedig a könyv egy fontosabb helyszíne látható, de erről nem árulok el semmit. Pentland Hill aminek külön örültem, mert egy gyönyörű hely. 

    A történet izgalmas volt, ismét lehetett nyomozni a szereplőkkel együtt. Mondanom se kell, hogy nem sikerült kitalálnom a végét 😀 az írónő megint megcsavarta a végét rendesen a legnagyobb örömömre.

    A szerelmi szál különösen tetszett, de az okát nem árulom el, mert nem szeretnék semmit elárulni előre.

    Nagyon tetszett a két főszereplő karaktere, Lottie és Tristan. Remélem, hogy hamarosan egy újabb nyomozásba fognak együtt csöppenni, mert jó páros voltak és jókat nevettem rajtuk, főleg Lottie beszólásain és Tristan reakcióin.

    Csak magamat tudom ismételni, amit az írónő korábbi könyvéről is írtam, hogy 5/5 és mindenkinek ajánlom teljes szívemből. 

    Az írónő oldala: https://www.facebook.com/megyerijudit

    A könyv előrendelése: https://shop.newlinekiado.hu/Jud-Meyrin-Lowdeni-boszorkanyhajsza-Felfoldi-rejte

    Kedvenc idézetek:

    Lottie nem tudott ellenállni a magas labdának: elmosolyodott és előre nyújtotta a csuklóját.   – Hol az a bilincs?

    Csak kint az utcán fedezte fel a papírpohárra írt XY betűket. Egy darabig bámult rájuk, mire leesett neki, hogy a szőke lány az előbb valószínűleg nemcsak azt kérdezte, hogyan kéri a kávét, de a nevét is, hogy ráírhassa a pohárra. A francba a skót tájszólással, gondolta Tristan, de azért elvigyorodott. 

  • Könyvajánló

    Örkény István

    Sziasztok!

     

     

    Most egy kicsit más jellegű posztot hoztam, ugyanis nem kimondottan könyvet fogok ajánlani, hanem írót.

    Nagyon szeretem Örkény István műveit, oldalakat lehetne írni írói munkásságáról, de arra ott van google. 

    Én inkább azt mondom el most, mit érzek mikor Örkény István novelláit olvasom. Írt ugyan több kisregényt és drámát is, de nekem a novellák illetve az egy perces novellák amik igazán érdekesek. 

    Egy-egy novella elolvasása után van, hogy percekig tudok kifele nézni a fejemből, hogy most mi van? Aztán leesik a tantusz, vagy nem, van hogy újra olvasom. 

    De imádom, hogy ilyen hatással van rám. Elgondolkodtat, tanít, szórakoztat. Groteszk módon mutat be egyszerű élethelyzeteket humorral fűszerezve. Feszültséget kelt bennem, sokszor furcsa érzéseket vált ki belőlem. 

    Mindenkinek ajánlom, hogy legalább egy-két novellát olvasson el tőle. A Magyar Elektronikus Könyvtárban elérhetőek az író művei 🙂

    És itt az egyik ami a napokban nagyon megfogott

    Nápolyi

    “A fiam, a gazember, nem akar beszélni. Nemsokára meglesz kétéves, de annyit, hogy papa is csak kegyes úri jókedvében hajlandó kimondani. Másfelől azonban hibátlanul érti az emberi beszédet, s a legbonyolultabb feladatoknak is játszva a végükre jár. “Eridj ki a konyhába, és mondd meg anyádnak, hogy el kell mennem, adjon ebédet.” Kimegy a konyhába, valamit muzsikál az anyjának, két perc múlva itt az ebéd.

    Az a legingerlőbb a dologban, hogy ő nem tanulja meg a mi beszédünket, de mi az övét igen. Szép lassan rácsalogatott minket az ő kézzel-lábbal, mutogatással kevert tolvajnyelvére. Ha valamit keres s megtalálja, fülsértő í-zéssel sikoltja világgá örömét; ha nem találja, egy hosszan elnyújtott nyee-vel adja tudtunkra bosszúságát, de azt is olyan idegtépő hanggal, mint amikor a porcelántányéron megszalad a kés. Ha szomjas, odacibál a fiókos szekrényhez, ahol tavaly ilyenkor, amikor betegen feküdt, a szacharinos tea állt. Azóta odajárul vízért, s ha megkapta, jóleső hömmentéssel jelzi elégedettségét.

    Gondoltam, ebből elég. S tegnap, mikor csak ketten voltunk idehaza, leültünk szépen a szőnyegre, szemtül szembe, s azt mondtam neki:

    – Most pedig, kedves fiam, beszélgetni fogunk.

    Höm – mondta elégedetten, s biztató tekintetet vetett rám.

    – Nem, fiam – válaszoltam határozottan. – Mi most magyarul fogunk beszélgetni.

    Meglóbáltam egy tízdekás papírzacskót, melyre az Édességbolt címe volt rányomtatva, amitől az ő arckifejezése még barátságosabbá derült, azt a gyanút keltve bennem, hogy titokban nemcsak beszélni, hanem talán olvasni is tud már. Szedtem kifelé a nápolyiszeleteket, s bicskával még apróbb szeletekre szabdaltam őket, akkorára, mint egy mokkacukor. Mesterségemből kifolyólag tudom, hogy a magyar nyelv milyen gazdag szavakban.

    Az elsőt odatartottam az orra elé.

    – Mondd szépen: kérek.

    Kitátotta s becsukta a száját, jelezvén, hogy oda helyeztessék a nápolyi. Én azonban nem az ő szájába tettem a nápolyit, hanem a magaméba, s nagy gusztussal, ropogtatva kezdtem rágcsálni.

    – Nyee! – rikoltott fölháborodásában.

    Megmutattam a második nápolyit.

    – Mondd szépen: kérek.

    Nem mondta. Megettem. Elővettem a harmadikat. Mikor azt is megettem, azt mondta: bebbe, amit még sohasem mondott volt, de nyilván azt jelenti, hogy piszkos zsaroló. A negyedik és az ötödik nápolyi tűnt fel és tűnt el, amikor – a hatodik láttán – egyszerre így szólt:

    – Kéek.

    Drámai pillanat volt. Ha most odaadom a nápolyit, akkor húsz év múlva az ideggyógyászok hipnotikus álomban fogják leszoktatni a raccsolásról. Meglehet, bestiális apa vagyok: a hatodikat is megettem.

    – Csak a grófok raccsolnak, kedves fiam. Mi nem raccsolhatunk, mert a te apád csak egy nyomorult író.

    Vidáman elmosolyodott és így szólt:

    – Író.

    Gyönyörűen mondta. Mint amikor összeroppantunk egy diót, úgy reccsent az az r. Ismerek egy kopasz írót, aki két évre elmenne juhászkutyának, ha egy ilyen r-t ki tudna nyomni magából. Őneki alkalmasint odaadták a nápolyit.

    Most már én is odaadtam. Lassan és látható büszkeséggel rágta, talán mert érezte, hogy ez volt az első falat, amelyért megdolgozott. Megmutattam a következő nápolyit.

    – Mondd szépen: cukor.

    A szóvégi r-t kimondani már férfimunka. Kimondta. Kimondta, hogy kenyér, hogy virág, hogy alma, hogy madár, hogy rocska… Talán egy félóra hosszat csevegtünk kéttagú szavakban; amit mondtam, mondta utánam. Ekkor vérszemet kaptam és így szóltam:

    – Mondd szépen: villamos-végállomás.

    Nézte az én mindent tudó számat, és elkezdte utánaformálni az ő rózsaszínű, puha, szamócalevél nagyságú ajkával e két szót. De ők nem akartak világrajönni, megkapaszkodtak valahol, összegabalyodtak, csak valami alaktalan habarék bukott ki száján. Lehajtotta fejét, és elkezdett sírni. Bennem pedig előötlött valami, valami, amire sohasem gondoltam, amit már régen elfeledtem, s ami soha vissza nem ötlött volna az emlékezetembe, ha sírni nem látom a fiamat – az, hogy amit tudunk, milyen fáradalmak és kínok és töredelmek árán tudjuk. Elszégyelltem magam, kifújtam az orrát, kezébe nyomtam a nápolyis zacskót, és kimentem a szobából. Tíz perc múlva benéztem hozzá, még mindig a földön ült, eszegette a nápolyit, és hüppögött. “

    1955

  • Könyvajánló

    Megyeri Judit – Rózsakői rejtélyek 1.

    Holttest az Ambróziában

     

    Sziasztok!

    Újabb könyvajánlót hoztam nektek, ezúttal romantikus-krimi kategóriában. 

    Először nem igazán tudtam elképzelni együtt a kettőt, főleg mivel imádom a krimit és hát a krimi az krimi, legyen benne nyomozás, hulla meg hasonlók. Voltam ezzel így, én. De aztán Megyeri Judit Rózsakői rejtélyek című könyve egyre többször jött velem szembe. Először kicsit féltem tőle, mert annyira nem vagyok oda a romantikus sztorikért mostanság, de elolvastam a Rózsakő kezdetek című novelláját. Egyből beszippantott az írónő stílusa és egy szuszra el is olvastam a novellát. 

    Következőnek nem volt kétség, hogy most már a könyv lesz a soros.

    https://megyerijudit.blogspot.com/

    A könyvet imádtam. Izgalmas, vicces, romantikus volt egyszerre és mégis nagyon könnyed. Olvasás közben sikerült teljesen kikapcsolnom és a történettel együtt élnem. Az egész regény tele van csavarokkal, és még a csavaron is van egy kis csavar 😀

    Viccet félretéve végig sikerült izgulnom és találgatnom egészen az utolsó oldalig és persze semmi nem úgy volt a végén, mint ahogy én azt kitaláltam menet közben. Így számomra egy olyan érzést és élményt nyújtott, amit Agatha Christie könyveinek végén szoktam érezni. <3

     

    Mind a szereplők, mind a mellékszereplők nagyon jól ki vannak találva. Érdekes személyiségek és szívesen olvasnék még velük történeteket. 

    A krimi és a romantika tökéletes egyensúlyban volt számomra, kezdeti félelmem teljesen alaptalan volt. Egyik sem ment a másik rovására. 

    Nálam maximálisan 5/5 a könyv és mindenkinek szívből ajánlom, mert garantált kikapcsolódást nyújt. 

    A könyv fülszövege:

     “Amikor azzal az emberrel kell összefognod, akitől legjobb lenne távol tartani magad, a következmények beláthatatlanok…

    Flóra házassága romokban, és a katasztrófát azzal tetézi, hogy a munkahelyén is felmond. Valóságos megváltás, mikor az apja hazahívja Rózsakőre, hogy távollétében felügyelje a családi kávézót, az Ambróziát. Ám néhány nap a békés kisvárosban, és Flóra élete ismét fenekestül felfordul. Holttestre bukkan az Ambróziában, és kénytelen a helyi magánnyomozó, Ben segítségét kérni, pedig semmi szüksége egy újabb megbízhatatlan nőcsábászra.

    Ben élete egykor a bulizás és a nők körül forgott, de kimászott a gödörből, megnyitotta magánnyomozó irodáját. Most mégsem úgy mennek a dolgok, ahogy eltervezte. Nem válogathat a megbízások között, pedig Flórát jobb lenne messzire elkerülnie. Közös nyomozásba kezdenek, ami egyre váratlanabb fordulatokat vesz, a kalandok során pedig csak egymásra és kissé bolondos barátaikra számíthatnak.

    Sikerül ép bőrrel megoldaniuk a rejtélyt, ami Rózsakő legmagasabb szintjeire is felgyűrűzik? És vajon hová vezet az egymás iránt érzett szenvedélyük, amit egyre nehezebben tudnak kordában tartani?”

     

    Az írónő oldalát ezen a linken találjátok, nézzetek be hozzá:

    https://www.facebook.com/megyerijudit

     

    Itt pedig blogját, a link a könyvvel kapcsolatos cikkre mutat, ahol egy beleolvasót is találtok, ha még nem sikerült meggyőznöm: 

    https://megyerijudit.blogspot.com/2020/03/holttest-az-ambroziaban-rozsakoi

     

    Több kedvenc részem is volt, de annyira belemerültem, hogy elfelejtettem jelölgetni 😀 de íme az egyik:

    – „I find most of the human race extraordinarily repulsive. They probably reciprocate this feeling.” Bocs, csak angolul tudom, de idevágó idézet, nem gondolod?

    – Az emberi faj legtöbb képviselőjét felettébb visszataszítónak találom. Az érzés valószínűleg kölcsönös – fordította le Flóra meglepetten a szavakat. – Te most tényleg Agatha Christie-t idéztél?

  • Könyvajánló

    Edgar Wallace – A Zöld íjász

    könyvajánló
    Edgar Wallace – A Zöld íjász

    Sziasztok!

     

    Elég régóta várt már ez a könyv elolvasására. Mivel nagy Arrow rajongó vagyok így a cím egyből felkeltette az érdeklődésem. Természetesen semmi köze nincs a sorozatbeli Zöld íjászhoz, csak a ruha színe és az íj 😀

    A történetben szerepet kap maga a Zöld íjász, egy detektív, egy újságíró, egy apa, egy lány, egy-két titokzatos személy, pár baljóslatú figura, és hát maga Abe Bellamy. A helyszín a ködös Anglia. Szóval minden adott, ami egy jó kis krimihez kell. 

    A könyv eleje kicsit nehézkesen indult számomra, de lehet ez csak annak tudható be, hogy több szálon fut a történet, elég sok szereplővel, akik az elején bemutatásra kerülnek. Én meg már nagyon vártam, hogy mikor bukkan fel az íjász és ki ő 🙂 de erre csak a könyv legvégén kaptam választ, így a regény olvasása alatt természetesen mindenki volt íjász 😀 aztán a következő fejezetben kiderült, hogy mégse, vagy mégis? 😀 És vajon a jó vagy rossz oldalon áll? 

     

    A könyv izgalmas volt, nagyon sok fordulattal, több szálon játszódott, de a végén természetesen minden összeért és egy nagyon kerek történetet kaptam. 

    Szerettem ezt a könyvet, mert teljesen bele tudtam képzelni magam, láttam a vidéki kastélyt, előttem voltak a szereplők, főleg a fő gonosz karaktere volt számomra érdekes. Mi késztethet egy embert arra, hogy ennyi gonoszságot kövessen el élete során? És vajon megúszhatja-e az egészet? 

     

    Sokaknál olvastam véleményként, hogy a könyv tele van krimi klisékkel és egy krimirajongónak semmi újat nem ad. Nos ebben lehet valami. Én is nagy kirmi rajongó vagyok, és imádom Agatha Christiet és sok más krimiírót, de mégis azt kell mondjam nekem tetszett. 

     

    5/4,5 adnék rá, mert a szerkesztése kicsit zavart. Rengeteg rövid fejezet van benne és engem sokszor zavart, hogy csak úgy vége lett az adott szálnak és már jött is a következő, de ezt leszámítva szuper kis könyv volt. 

    A könyv borítója nem a legszebb, de vannak már újabb kiadásúak is, ha valaki be szeretné szerezni. 

     

    Egy két érdekesség az íróról:

    Edgar Wallace magánélete tele volt tragédiákkal, már születésétől fogva, persze másnak is, de érdemes olvasni egy kicsit az életéről is. 

    Rengeteg írt, 18 szípadi darabot, 957 novellát, és több mint 170  regényt. A Zöld íjász először 1923-ban jelent meg. Az író több mint 160 film készítésében vett részt. Talán a legérdekesebb az 1933-ban készült King Kong film, melynek forgatókönyv írására kérték fel. Sajnos halála előtt csak öt hétig dolgozott rajta, így nem készült el vele. The Best-et címet adta neki. Ezután új forgatókönyv készült a filmhez. 

     

    Kedvenc részt most nem jelöltem olvasás közben 🙂

     

     

  • Könyvajánló

    Fróna Zsófia – A fegyverforgató – Fegyverek Háza

    Sziasztok! 

    Huhh, hát nem is tudom, hol kezdjem. Talán ott, hogy ennyire még sosem féltem ajánlót írni 😀

    Jó pár hónapja már, hogy facebook-on felfedeztem Zsófiát, minden hétköznap osztotta meg egy általa írt történet részeit. Aztán volt szerencsém más írásait is olvasni. Egyre jobban megkedveltem azt ahogyan ír. Eddig is szerettem a fantasyt, de számomra új élmény volt, hogy közben az írónő aktívan válaszolgat a kérdéseinkre , hozzászólásainkra és örömmel olvassa napról napra, hogy találgatjuk mi lesz a folytatás. 🙂 Úgy, hogy itt ragadnám meg a lehetőséget, hogy ajánljam először is az írónő oldalát:

    Link: https://www.facebook.com/fronazsofia

    Az Őrangyal és az Új tűz részeit megtaláljátok az oldalán. Olvassatok bele, ha még nem tettétek. Ezek is szuper történetek. 

    És azt hiszem ideje lenne a könyvről is írnom most már. Egy négy kötetes sorozat első része a “A fegyverforgató – Fegyverek Háza” . Nagyon örültem, mikor megjelenés előtt megkaptam előolvasásra. A korábban említett félelmem nem azért volt, mert attól féltem, hogy nem fog tetszeni. Hanem hogy tudjak olyan ajánlót írni, amit a könyv és az írónő is megérdemel. 

    A fegyverforgató – Fegyverek Háza

    Mivel a könyv még csak előkészületben van és nincs kész a borítója, így Zsófia által készített montázst mutatom  meg. 

    Két nap alatt olvastam ki a könyvet, teljesen beszippantott és elvarázsolt. Eddig is szerettem a fantasy történeteket, de most valami egészen újat kaptam a könyv által. 🤩 Olyat amire nem számítottam kicsit se 😁 és tudom ne írjak rébuszokat, de nem akarok semmi olyat írni amivel elvenném mások örömét a meglepetéstől ❤️ így a kedvenc részletem se fogom megosztani veleteket. 

    Tényleg egy merőben új történetet kapunk Megairatól és barátaitól, akik által beléphetünk a  Fegyverek Házába. Én már voltam ott és bármikor szívesen vissza is mennék. Főleg, hogy a férfi kedvenc karaktereim is bővültek Christopher személyével ❤️😍 Mindenkinek csak ajánlani tudom, azoknak is akik nem szeretik a fantasyt, mert nagy esélyt látok, hogy a könyv még nekik is tetszeni fog. 

    Nálam 5/1000 és ha most ez úgy tűnik elfogult vagyok akkor legyen 5/10 nah 🤣 és akkor nem voltam az. 

    A fegyverforgató – Fegyverek Háza

    Kedvenc idézetek a könyvből:

    “-Tégy próbára! Tudod, már elég rég rájöttem, hogy veled olyan dolgok történnek, amilyenek másokkal soha. “

    “- Nem is! Csak a maga… hasa… izmos! – vágta ki magát a lány, aztán dühében dobbantott egyet. -Ezt nem hiszem el! Amikor már azt hinném, talán mégsem akkora paraszt, mint amekkorának gondolom, akkor mindig bebizonyítja, hogy de, akkora!”

    “- Tudsz olyan mondatot mondani, aminek nem kérdőjel van a végén? “

    “-Nem hiszem el, hogy nem töltene el határtalan örömmel, ha tényleg megütnél!”

    “- Nem akarok egyedül lenni – tűnődött a lány a sötét lombokat figyelve.

    – De hisz’ nem vagy egyedül. Itt vagyok.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás