• Blogbejegyzések,  Rövid történetek

    Cicc, cicc?!

    Amy az esti bulira készülödött, ahová barátaival terveztek menni. Ide-oda szaladgált, egyik pillanatban még a ruhásszekrényénél nézelődött, a következőben már hosszú vörös haját szárította a tükör előtt. Sikerült kiválasztania, az egyik legdögösebb ruháját a sok közül, egy fekete, mélyen felsliccelt mini ruhát. Kedvenc parfümjéből permetezett magára, melynek édes, vattacukor illata az egész szobát belengte. Imádta a vattacukrot, így mindig bőven fújt magára, ha ezt a parfümöt használta. Még időben elkészült a sminkjével, ezért az indulásig hátralévő néhány percre leült a gépe elé átfutni az aznapi híreket. Betörés, rablás, csődbe ment cég, újabb eltűnés. Ennyi elég is volt neki a rosszból. 

    Kilenc előtt tíz perccel lecsukta laptopját és elindult a közeli szórakozó helyre. Amint kilépett a lépcsőház ajtóján az arcába nyomult a nehéz, tejfehér köd. A levegő hűvös volt, összehúzta magán a kabátját és sietős léptekkel elindult a szokásos úton. Egy pár perces út vezetett a kikötőn át a pubig, ahova a találkozót megbeszélték. Egy-két ital után majd innen mennek tovább be a városba. 

    Amyt sokan óva intették, hogy éjszaka ne sétáljon a kikötőn keresztül, de ő szerette a tengert, és élvezettel hallgatta, ahogy a hullámok a vastag cölöpöknek csapódnak. Amióta megvette ezt a kis lakást a kikötő mellett, azóta minden nap elsétált ezen az úton a munkahelyéig vagy csak a közeli boltokba bevásárolni. A köd egyáltalán nem zavarta, rutinszerűen haladt az úton, mivel csukott szemmel is végig tudott volna menni rajta. Ismerte az összes kiálló kavicsot, göröngyöt, lyukat. Cipőjének kopogása visszhangzott a nedves kövön. 

    A dokkoknál az egyik padon egy férfi mozdulatlanul, némán üldögélt. A lány semmit nem vett belőle észre, amikor ráfordult a dokkok mellett elvezető útra. A férfi azonban rögtön felkapta a fejét a cipőkopogásra. Amyt átjárta egy fura érzés, mintha figyelnék. Amint közeledett a pad felé, feltűnt neki, hogy valaki ott ül a sötétben. Próbálta kivenni az alakot, de hiába erőltette a szemét. 

    Lépteit meggyorsította, de a pad mellett elhaladva, egy pillanatra így is meglátta a férfi arcára kiülő gonosz, kéjes mosolyt.  Persze tudta, hogy vannak ilyen férfiak, de eddig még eggyel sem találkozott. Szinte látta szemei előtt, a korábban olvasott szalagcímeket: “Csinos lányt találtak holtan az erdő mellett”, “ Az erőszak okozta sérüléseibe halt bele a 23 éves egyetemista lány”. Biztosra vette, hogy az a mosoly a férfi részéről több volt, mint puszta kedvesség. 

    A padot elhagyva Amy már az út felénél járt, gyorsabban haladt, mint ahogy általában szokott. Most volt az első olyan alkalom, hogy a dokkok végén lévő, zajos, forgalmas utcát várta. A boltok, éttermek és pubok rengeteg embert vonzottak arra a környékre, ott már biztonságban lesz. 

    Gondolatait a köd mélyéből érkező macskanyávogás szakította meg. Egy pillanatra megállt, a hangtól a hátán is felállt a szőr. 

     – Még ez is! – motyogta magában. Mindig is utálta a macskákat. Az állatot nem látta, a sűrű köd mindent eltakart, még a közelben kikötött hajókat, a tengert is. Próbált a tenger megszokott hangjaira és a sós illatára koncentrálni, hogy megnyugtassa magát. Alig fél perccel később egy koromfekete, hatalmas macska bukkant elő az átláthatatlan, sűrű ködből. A lány megállt és nézte ezt az utált állatot. Már termete is ijesztőnek hatott, de teste körül megjelenő fehér, fátyolszerű anyag, ezen a ködös estén, csak még ijesztőbbé tette számára a macskát. Félelem járta át. 

    A józan ész azonban hamar felülírta Amy fejében az ijesztő gondolatokat, az este hideg, valószínűleg csak a macska meleg testének kipárolgását látja. Lassú léptekkel közeledett az állat felé, azonban az rá szegezte hatalmas zöld szemét. A félelem újra felerősödött benne.

    – Sicc, menj innen! – kiáltott rá. Az állat azonban nem mozdult. Még csak a szeme se rebbent. 

    Amy megpróbálta nagy ívben kikerülni, de a lába nem engedelmeskedtek neki. Lefagyott. 

    A macska egyre merevebben nézett a lány szemébe, mintha ezzel tartaná fogva, kényszerítené arra, hogy maradjon mozdulatlan. A lányon pánik lett úrrá, de már nem tudott másfelé nézni, csak az állat szemébe. Lélegzete egyre szaggatottabb lett, kapkodta a levegőt, de még így sem jutott elég oxigénhez. 

    Egyszer csak egy hangot hallott meg a fejében.

     – Ne ellenkezz! Ölnöd kell! Már megvan a következő.  Kiválasztottam neked egy megfelelő kislányt. Meg kell tenned!

    A lányban elindult egy rémes gondolat. Az elmúlt időszak egyre megszaporodó gyermek eltűnései a hírekben. Mind egy macskához lenne köthető? De hiszen az lehetetlen, ilyen nem létezik. Ez nem lehetséges. 

     – De igen, lehetséges, hiszen most saját magadon tapasztalhatod – hallatszott egy gonosz, erőteljes mély hang a lány fejében. 

    A lány szeme még jobban kitágult, mintha mondani akart volna valamit, de nem volt képes rá, csak erőlködött.

     – Igen, hallom amiket gondolsz, de nem vagyok hülye, ha tudnál beszélni, azonnal ordibálni kezdenél. Ne ellenkezz, meg kell ölnöd. Készen állsz? Érzed már az ereidben a gyilkolni vágyást?

    – Nem fogom megtenni, nem ölök meg senkit a kedvedért – hangzott a reakció a lány fejében. Ezután minden erejét összegyűjtötte és megmozdult, száját továbbra sem tudta mozgatni, de arcán a félelem mellett a düh is megjelent. A macska kíváncsi tekintettel mérte végig a lányt. 

    Amynek feltűnt, hogy a macska szemében valami megváltozott, de nem érettet. 

     – Azt kérdezed miért? – hangzott a lány fejében a macska vérfagyasztó hangja.  

     – Mert erősebb vagy, mint hittem. Az emberek többsége ilyenkor már fel szokta adni.

    Csak pont ennyi kellett ahhoz, egy másodpercnyi elterelés, és a fogság meggyengült. Amy abban a pillanatban, ahogy megérezte, hogy újból képes mozogni, meglendítette a lábát és hatalmasat rúgott a macskába. A pokoli lény repült a víz felé, majd egy hatalmas csobbanással jelezte, hogy megérkezett oda. 

     – Segítsen! Kérem!  – kiáltott a lány abba az irányba, ahol a férfit látta ülni. Bár sejtette mi vár rá a férfival, de esélyesebbnek látta onnan szabadulni, mint a macskától, amit nem is igazán tudott az elméje felfogni. 

    A férfi a sötétben kíváncsi szemmel figyelte az eseményeket. Mikor meghallotta a lány hangját, felállt és kilépett a fényre. A lány nem látott mást csak egy ragadozót, egy keselyűt, aki a prédára vár. .Amy ettől csak még jobban megijedt, már látta, ahogy a férfi előre mozdulna, de inkább visszalépett a sötétbe. 

    Amy visszafordult abba az irányba amerre a férfi is nézett és a macska ismét ott állt.  Ránézett ördögien gonosz szemével és a lány összecsuklott, hason fekve terült el a földön. Arca oldalt fordult, és ebből a kicsavart testhelyzetből tekintett fel a macskára. Egyszerűen nem tudott másra nézni csak rá. 

    Arca eltorzult a fájdalomtól, minden porcikája görcsben állt. Az állat ismét a fejébe férközött és meghallotta a hangját. 

     – Nincs más választásod, hát nem érted. Hiába ellenkezel. Meg fogod ölni akit mondok. 

     – Soha – válaszolta a lány ellenkezve gondolatban. 

    Percek teltek el ebben az állapotban, a lány csak feküdt és szenvedett. Testét, lelkét, elméjét átjárta a fájdalom. Hogy honnan jött az érzés, ő maga se értette, csakhogy ez nem evilági. 

    Amy agyában egymást követték a gondolatok. Nem lenne képes embert ölni, egy gyereket, vagy mégis? Ez a fájdalom elviselhetetlen. Képes lenne azért ölni, hogy ő ne szenvedjen? Ekkor egy utolsó kétségbeesett próbálkozásként megpróbálta fejbe rúgni a lényt.  Nagy meglepetésére sikerült neki, és az ismét a tengerbe esett. Amy felpattant, de már késő volt. 

    A macska ismét a lány előtt termett szájában egy plüssállattal. Szemét Amyre meresztette, és nem engedte el a lányt. Amy teste teljesen megmerevedett, tekintete üres lett. Arcán ördögi vigyor jelent meg. Ekkor a pokoli teremtés elméje elengedte a lányt. Amy lehajolt hozzá és  gyöngéden felemelte. Megsimogatta fekete fejét és elvette tőle a plüssmacit. A macska elégedetten dorombolt, a csatát megnyerte. A lány vesztett. A fekete lény kiugrott a lány kezéből és elégedetten szemlélte, ahogy a város belseje felé indul elvégezni a feladatát. 

    Amy visszanézett a válla fölött a macskára, és ekkor megpillantotta a sötétből előbukkanó férfit. Rákacsintott a férfira. Alig tett meg pár lépést mikor a háta mögül meghallotta a férfi kellemes, gyengéd hangját.

     – Cicc, Cicc?!

      

    falakmögött

  • Blogbejegyzések,  Rövid történetek

    Lámpa

    A lámpa elunta eddigi életét. Öreg volt és fáradt. Én csak megadtam neki a kezdő lökést, hogy véghez vihesse merész tettét. Tudhattam volna előre, hogy ebből baj lesz.Nem kellett volna közreműködnöm a halálában. Az idő lelassult. Fél szemmel még látom, ahogy megbillen és a következő pillanatban csattan a búra a fejemen és az arcomon. Éles fájdalom hasít belém. Másodpercek tört része alatt forog le az agyamban, a fejem bal oldalának annyi. Tele lesz vágással, ronda lesz életemen végéig. Nem bírom a vért, el fogok ájulni. De az arcom, mi lesz az arcommal? Meg kell barátkozzak az új, hegekkel díszített a külsőmmel. A fogaskerekek csak forognak és forognak míg a másodpercek nem peregnek. Miért nem tudtam jobban vigyázni. Miért pont akkor néztem felfelé? Elcsesztem a saját életem. Eddig se voltam kibékülve a külsőmmel, hogy fogom tudni elfogadni az újat? Hallom a csörömpölést a földön, még több darabra hullik szét a búra. A lámpának annyi. Befejezte eddigi életét. Millió darabban várja, hogy utolsó útjára elkísérjem. De miért pont az én arcommal kellett bevinnie magának az első halálos ütést, miért nem volt jó neki simán a földön millió darabra hullani? Hisz segítettem neki. A félelem átjárja testemet, nem bírok mozdulni. Meg kell néznem milyen károk keletkeztek. De vérem, nem fogom bírni. Az idő lassan elindul, a kezem megemelkedik és az arcom felé mozdul. Végig simítom, de az ujjaim nem éreznek semmit. Nem hiszem el, ezért megismétlem a mozdulatot. Semmi. Beletúrok a hajamba, ahol még fájdalmat érzek, de ott is semmi. Az adrenalin száguld az ereimben. Valamilyen csoda folytán megúsztam. Megfogadom, soha többet egy lámpának se segítek. 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás