• Könyvajánló

    L.J. Wesley – Egy űrállomás-takarító naplója

    Sziasztok!

    Először is a könyv fülszövegét mutatnám be:

    Az életem unalmas és kiszámítható volt a BB65XQ űrállomáson. Aztán megérkezett Lydia, és én egyik hajmeresztő kalandból kerültem a másikba. Polgárháború a Xendonon, egy őrült csempész barátsága, és vágy egy nyugalmas, békés életre.

    A nevem Max, ez pedig a kezedben a naplóm.

    Nagyon kíváncsian vágtam bele ebbe a könyvbe. Előtte való napokban olvastam az írótól az Afférok című könyvét, amivel engem sikerült megvenni és elérnie, hogy a többi könyvére is kíváncsi legyek. 

    Nem szoktam se sci-fi, se naplóregényt olvasni, így ez most ezek miatt is már különlegesebb volt számomra. 

    Maga a naplóregény forma,  a rövid tömör bejegyzések számomra nagyon pörgőssé tették a történet és ehhez még hozzáadódott az a sok kaland és akció, amiben főhősünk, Max részt vett. 

    A történet elején, amikor is megismerkedünk a BB65XQ űrállomás takarítójával és unalmas, egyhangú életéről mesél, ott egy kicsit megijedtem, hogy ugye nem erről fog szólni az egész?

    De aztán Max megismerkedik Lydiával (akit amúgy nagyon bírtam), aki az egész életét felforgatja. Belekeveredik a Xendonon dúló polgárháborúba, melynek során rengeteg kalandban lesz része.

    Egyik fő feladata lesz itt is az események megörökítése így a naplózás folytatódik. Bajtársaival barátságot köt, és ezek közül a kedvencem Felp volt, akivel közös párbeszédeik garantált nevetést okoztak. De ezeken kívül is akad bőven humor a regényben.

    És hogy a végén megtalálja-e a boldogságot Max? Hát olvassátok el és meglátjátok 🙂 És ha majd én is elolvasom 😀 akkor én is meglátom 

    Mielőtt még azt hinnétek úgy írtam róla ajánlót, hogy nem is olvastam, egy kis magyarázat hozzá:

    Az könyv első kiadásának függővége van, aki a fantáziájára szeretné bízni szereplőink sorsát, azoknak ezt ajánlom. Viszont, aki a teljes történetét szeretné, azok a már bővített kiadást keressék 🙂 Sajnos én nem figyeltem eléggé és az első verziót olvastam, de ami késik az nem múlik, szokták mondani 🙂

    Nálam a könyv 5/5, számomra tökélesetes kikapcsolódást nyújtott.

    A szerző oldalát itt találjátok meg: https://www.facebook.com/ljwesley85

    A könyveit pedig itt tudjátok megrendelni: 

    https://shop.konyvmogul.hu/l-j-wesleyhttps://shop.konyvmogul.hu/l-j-wesley-egy-urallomas-takarito-naploja

    Ne felejtsétek, ha közvetlenül a kiadótól vesztek könyvet, nem csak azt, hanem a szerzőt is támogatjátok!

    Kedvenc részeim: 

    “- Hé ,Felp!-szóltam bele a rádióba.

    – Biztos vagy benne,hogy jönnek a kalózok? 

    – Persze,hogy biztos vagyok benne. Miért? 

    – Mert én innen nem látok semmit. 

    – Nem látsz…Várj! 

    Ekkor érte az első találat a hajónkat. 

    – EZ MEG MI A FRANC VOLT? – üvöltöttem. 

    – Szerinted? A kalózok. 

    – Hol a fenében vannak? Nem látom őket! 

    – Mert szemből jönnek. 

    -…azt akarod mondani,hogy észlelted őket,de kitérés helyett mentél tovább velük szemben? 

    – Igen. 

    – Idióta csempész. Fordítsd meg a hajót! “

    “– Ez meg mi? – kérdeztem Felptől. 

    – Hát. Az a helyzet komám, hogy eléggé lőnek ránk. 

    – Lőnek? Mi a jó nyavalyáért lőnek? 

    – Csempész vagyok, rémlik? Kéne nekik az áru. 

    – Megmondtam, hogy ne rángass bele semmibe, rémlik. A francba. 

    – Jól van na. Segítenél azért? Beizzítottam a fegyvereket.” 

    “– (…) de én ismerek egy srácot, aki tud segíteni ebben.

    – Mégis honnan ismersz te ilyen embert?

    – Szegről-végről rokonom.

    – Rokonod?

    – Hááát… olyasmi. Volt némi afférom a feleségével.”

  • Könyvajánló

    Michel Bussi – Fekete vízililiomok

    Sziasztok!

    Most egy elég különleges könyvről hoztam ajánlót, bevallom az elején nem tudtam, hogy ennyire szórakoztató és lenyűgöző lesz. 

    A könyv borítója volt, ami megfogott az elején. Szerintem csodás. 

    Műfaját tekintve a könyv krimi, thriller kategóriába van besorolva bár szerintem ennél jóval több. 

    Nézzük először is a könyv fülszövegét, hogy egy kis ízelítőt kapjatok miről is lesz szó. 

    “Adott egy kivételesen tehetséges, tizenegy éves festőpalánta kislány, egy szédítően vonzó tanítónő és egy bagolyszemű, idős hölgy, aki mindent tud és mindent lát, a helyszín pedig a Claude Monet-nak oly kedves, normandiai falu, Giverny.

    Az Epte folyó partján találnak rá Jérôme Morval helybéli szemész holttestére. A férfit meggyilkolták. Laurenç Sérénac, a toulouse-i rendőrakadémián frissen végzett nyomozó veszi kezébe az ügyet: a szép tanítónő, Stéphanie férjét tartja első számú gyanúsítottnak.

    Egyedül az idős hölgy ismeri az igazságot, ő kalauzolja elbeszélőként az olvasót. De vajon milyen igazságra gondol? Hiszen a híres festménysorozat, a Vízililiomok tükörképeiben is összemosódik múlt és jelen, újraélednek gyilkosságok és szenvedélyek…”

    Nos, ez lenne a könyv fülszövege. 

    Engem már az első mondattal, jobban mondva első kettővel megvett, bár nem vagyok az a típus, aki az első mondat alapján ítél vagy vesz könyvet, de ezzel kivételt tettem volna, ha csak ezt olvasom el:

    “Egy faluban élt három hölgy. 

    Az egyik gonosz, lelketlen volt, a másik csalárd, a harmadik önző.”

    Így indul ez a történet, melyet a három nő életéről szól. És egy fontos kérdéssel, melyet már az elején feltesz az elbeszélő, a három nő közül csak egy jut ki Givernyből, de vajon melyikőjük lesz az?

    Az egyik a kis Fanette, aki tehetségesen fest. A második Stephanie Dupain, a falu tanítónője. A harmadik pedig egy öreg hölgy, aki a malom tornyából mindent szemmel tart. És mindent tud. Tényleg mindent. Még azt is, hogy ki a gyilkos. 

    És persze elengedhetetlen a nyomozó Laurenç Sérénac, aki a maga karakterével szintén színezte az egész történetet. 

    Három nő életébe nyerhetünk bepillantást a regény során. És itt jön az egyik dolog, amiért szerintem nem csak egy sima krimi, hanem annál sokkal több. Komoly lélektani dráma bontakozik ki a történet során, ezzel végig megteremtve a feszültséget és az izgalmat. A szereplők rendkívül jól vannak ábrázolva és sok mindent megtudhatunk az érzéseikről, gondolataikról is. A mellékszereplők is különösen tetszettek, volt egy-kettő, akit nagyon megkedveltem közülük. 

    A helyszín Giverny, egy festői szépségű kis falucska. Gyönyörű tájleírásokat kapunk, ami miatt szintén nem egy tipikus kriminek mondanám, de ezen leírások egyáltalán nem zavaróak, főleg hogy a történet maga is kapcsolódik a művészethez. 

    A falut Claude Monet falujaként is emlegetik. Itt egy kicsit kutakodnom kellett, bár a regényből azért egysmást megtudunk a híres impresszionista festőről, aki valójában is létezett. 

    Monet élete utolsó harminc évét ebben a kis faluban töltötte, ahol létrehozott egy gyönyörű kertet egy tavacskával. Az ebben lévő tavirózsák szolgáltatták a festményeihez a témát, méghozzá nem kevés, 250 képnek. A vízililiomok sorozat központi szerepet kap a könyvben, azon belül is a fekete színben megfestett vizililiomos kép. Amely végig kérdéses marad vajon létezett-e egyáltalán? 

    Monet és a híres vízililiomai

    A könyv hangulata néhol már-már misztikus, számos kisebb-nagyobb rejtéllyel, amik annyira átszövik végig a történetet, hogy lehetetlenség kibogozni. 

    Bennem számtalan kérdés merült fel a történet során. Ki a gyilkos? Az öregasszony végig tudta és mégsem szólt a rendőröknek, de ami a legfontosabb nekem se mondta el 😀 ami eléggé bosszantott. A gyilkosságok összekapcsolódnak? A három nőnek mi köze van hozzá? 

    És még sorolhatnám. Persze az elbeszélő, idős hölgy mindvégig tudta mindenre a választ. És hogy melyikük jut ki hármójuk közül végül Givernyből?

    Nyilván csak a könyv végén derül ki 🙂

    Tényleg egy rettentő izgalmas, érdekes könyv, tele csavarokkal. De még milyenekkel. A végén az én állam a padlót verdeste, mert tényleg mindenre számítottam, csak arra nem, amit kaptam. 

    Nem mondom, hogy 100% -ig meg vagyok elégedve a lezárással, de olyan 95% és egy biztos egyedi volt. Valaki pedig jelentkezzen, aki olvasta, mert meg kell valakivel beszéljem 😀 

    Nálam 5/5 maximálisan, az idei évben olvasott könyveim közül az egyik legjobb. 

    Mindenkinek csak ajánlani tudom. Megéri elolvasni. 

  • Blogbejegyzések,  Rövid történetek

    Boleyn Anna

    Jacob izgatottan ébredt fel ezen az esős őszi reggelen. Az éjszaka alig aludt pár óránál többet. Rettenetesen izgult a mai nap miatt, ugyanis ma kezd a Londoni Tower-ben mint az őrség tagja. Este pedig életében először részt fog venni a kulcsok ceremóniáján, mint őr. 

    Az ifjú őr a maga harminc évével rajongott a történelemért,így a történelem egy jelentős darabjáért is,a Tower-ért. Számtalanszor vett már részt a ceremónián, mint nézelődő, de ma elérkezett az ő napja. 

    A nap lassan és eseménytelenül telt el szerencsére, mert az idegei már így is pattanásig feszültek. Délután kiválasztották arra a megtisztelő szerepre, hogy ő lesz az, akinek a Yeoman Warder-ek vezetője át fogja adni a lámpást, majd együtt sorra bezárják a Tower külső kapuit. 

    Közeledett a 10 óra, így már Tower of London Guard-ból alakult katonai egység tagjai felsorakoztak a Traitor’s Gate-nél (Árulók kapujánál). A kulcsok ceremóniája már közel 700 éve minden egyes nap megrendezésre került, egy-két napot leszámítva a háborúk során. 

    Jacob az órájára nézett de csak megszokásból, mert a biológiai órája már réges rég jelezte, hogy 9 óra 53 van és ebben a pillanatban megnyikordult a Byward Tower kapuja és kilépett rajta a Yeoman Warder-ek vezetője. A Water Lane-en végig haladva feléjük lépdelt, majd átadta neki a lámpást. A ceremónia rendben zajlott, bár Jacob gyomra dió méretűre szűkült össze az izgalomtól. Annyira félt attól, hogy kiejti a lámpást a kezéből, vagy valamit elront és teljesen leégeti magát. Annak az egynek azonban nagyon örült, hogy a mai napon legalább turistákat nem engedtek be látogatóba. 

    Visszafelé haladva a szokásos párbeszéd után, amikor a Yeoman Warder-ek vezetője a Bloody Tower boltíve alatt állt már, elhangzott az őrség által mondott utolsó “amen”. Már csak vissza kellett vinnie a Warder.nek a kulcsokat pontban tíz órakor a Queen’s House-ba. A takarodó kürtök megszólalásával egyidejűleg egy áttetsző női alak jelent meg az udvaron, hosszú szürke damaszt ruhában, nem is olyan messze tőlük. 

    Halk pusmogás hallatszódott az őrök felől. Jacob hallotta, ahogy páran arról beszélnek, hogy ez egy szellem, volt aki konkrétan meg is nevezte, hogy ez Boleyn Anna szelleme. 

    A női alak egyenesen feléjük tartott, kecsesen suhant a zöld pázsiton, de egyik őr sem mozdult vagy tett bármit is. Jacob körbe pillantott de ő sem tudott mozdulni, a teste teljesen megmerevedett. Látta, ahogy az őrökön eluralkodik a pánik, ahogy a nő egyre közelebb ér hozzájuk. Jacob most már tisztán látta a női alak arcát és valóban Boleyn Anna szelleme jelent meg nekik. Tökéletes királynéhoz illő testtartással haladt el a mozdulni képtelen őrök mellett, akiknek szemében rettegés ült. Mindegyik őrre lehelt egyet és azok ájultan estek össze. Jacob a történtek látva sem ijedt meg, sőt korábbi idegessége is mintha szertefoszlott volna. Imádta a történelmet és azon belül is nagy rajongója volt Boleyn Annának és lányának I. Erzsébet királynőnek. 

    Mikor Boleyn Anna szelleme Jacob elé ért szintén rálehelt, de az nem ájult el mint a többiek, sőt mosoly ült ki az arcára, hogy ennyire közelről láthatja a történelem egy híres női alakját.  A nő csodálkozó szemeket meresztett rá, majd elismerése jeleként bólintott egyet felé és tovább haladt. Miután az összes őr eszméletlenül feküdt az udvaron Boleyn Anna visszatért a kivételesnek bizonyult férfi elé, majd a füléhez hajolva halkan csak ennyit suttogott, “most már mozoghatsz”. 

    Jacob a korábbi hideg borzongás helyett, amikor a nő rálehelt, most melegséget érzett és a teste ismét megelevenedett. 

     – Kivételes lélek lehetsz te, ha átkom rajtad nem fogá – szólt az egykori királyné – jer velem s hozád a kulcsokat és a lámpást. 

     – Igenis, máris hozom – Jacob olyan gyorsan mozgott, mint még életében soha, nem kezdett el agyalni, hogy ez miként lehetséges, egyszerűen csak élni akart a lehetőséggel, hogy személyesen beszélhet Boleyn Annával. 

    A szellem alak lassan és némán lépdelt az úton a sötét éjszakában. A felhők eltakarták a holdat és a csillagokat is, de az ő alakja világított még így is. Jacobnak nem volt nehéz tehát nyomába eredni immáron már a kulcsokkal a kezében és a lámpással. 

     Egy darabig némán lépdeltek egymás mellett, az őr felvette a királyné tempóját, egyszer csak azonban Boleyn Anna megállt és Jacob felé fordult. 

     – Mondd el nékem, merre lelém az én Ezsébetem? Eljövék esténként eme helyre, hol halálom lelem a gaz Henrik okán, de gyermekem nem találom. Tudasd vélem a valót! Hol van ő? – kérlelte Anna, minden királynői mivoltát hátrahagyva, most csak egy egyszerű anyaként. 

     – Hát, tudod, Erzsébet meghalt. – felelte a fiú röviden. Nem tudta, mégis hogy lehet hogy erre Boleyn Anna szellem nem jött rá.  

     –Ohh nem, minő fájdalommal sújtasz engem – kiáltott a nő az éjszakába és a könnyek azonnal előtörtek a szeméből – halálom, mit királyom rám mért, csak alig pár napja vala.  Mit követtek el szeretett gyermekkel szemben? 

     – Ami azt illeti közel ötszáz éve haltál meg – tette hozzá Jacob, remélve, hogy a szellem nem akad ki teljesen ezen az információn.  De Boleyn Anna a hallottakon meg sem rökönyödött elfogadta és kész. 

     – Legyen szived ifju, ne várass tovább! Mond el nékem mi légyen egyetlen gyermekemmel?  – továbbra is könnyekkel a szemében, de most már egyre türelmetlenebbül kért a királynő. 

     – Erzsébetből csodás királynő vált, még életében nagyon híres lett, felvirágoztatta egész Angliát – mosolygott Jacob Annára.  

    Anna arcára megkönnyebbülés ült ki és boldog mosoly terült rajta szét. 

    – Minden értelmét nyeré. Mond boldog vala éltében?

     – Nem tudom mennyire volt boldog, gyereke és férje nem volt. Az országának élt, az volt gyermeke. 

     – Bár fájlalom, nem lehettem véle, de megérte megalkuvnom érette. Ezen éj után elmenek s megkeresem leányom holtában. Immárom elvesztegettem több száz évet. Bizonyos mosta vár reám  – karolt bele Jacoba a nő is újból elindult. 

     – De hogy lehet, hogy neked csak pár napnak tűnt? – kérdezte Jacob. Úgy gondolta most, hogy fény derült a nagy titokra, már neki is szabad kérdeznie.  

     – Nem tudhatom eme titok nyitját. Midőn Henrik fejemet vétette – mutatott Anna a nyakára – átkot tétetett reám egy kuruzslóval. Így lészen, mikor leányom felől kérdezem az őröket, azok eszméletlen esnek össze. Hálával tartozom néked ifju. Lelkem békére lelhet bátorságod által.

     – Senki nem hallott erről az átokról, és eddig csak párszor észlelték a feltűnésedet itt. Akkor neked teljesen más időben teltek a napok, mint ahogy itt nálunk – magyarázta Jacob és közbe Anna arcát fürkészte. Nagyon szép volt, még így szellemként is. 

     – Ily mód, biz igazad lehet  – pillantott most ő is Jacobra és rámosolygott. 

    Az éjszaka folyamán többször is körbesétálták az egész Towert. Jacob elmesélt mindent, amit a történelemből megtudott Erzsébetről, aztán a királyné a saját életéről kérdezte. 

    Jacob is jó pár kérdésére választ kapott, méghozzá elsődleges forrásból. 

    Mikor a sokadik kör után visszatértek a kiindulási helyükre Anna megállt és búcsúzkodni kezdett. 

     – Köszönök néked mindent, társaságod megüdvöztetett ezen estén. Pírlik már az ég alja, így elérkezék időm a tovább menetelemre.  

    Jacob egyszerre volt boldog és szomorú. Boldog volt, mert segíthetett rajongása tárgyának békére lelni, de szomorú is mert az este véget ért. 

     – Találkozunk még? – kérdezte Jacob, minden bátorságát összeszedve és megfogva Anna kezét. 

     – Bátor ifju e világ már nem otthonom, ily mód azt kell mondanám: nem. Midőn eljő te időd is, odafennen találkozunk. 

     – Várni fogom – nézett Anna szemébe, ezzel is nyomatékosítva, hogy igazat mond.  

     – Bizonyságul adom csókom, én is –  ezzel Anna finom csókot lehelt Jacob ajkára majd a kelő nap első sugaraival szertefoszlott. 

    falakmögött

    Minden jog fenntartva!

  • Könyvajánló

    7 kedvenc idézet egy kedvenc könyvből

    Sziasztok!

    Elhoztam 7 kedvenc idézetem Fróna Zsófia A fegyverfogató – Fegyverek Háza című könyvéből. 

    Nagyon élveztem ennek összeállítását, így még az is lehet, hogy lesz folytatása ennek a későbbiekben más könyvekkel is. 

    Korábban írtam róla egy ajánlót is, ezt az alábbi linken találjátok:

    http://www.xn--falakmgtt-57ab.com/frona-zsofia-a-fegyverforgato-fegyverek-haza/

    Jöjjenek az idézetek:

    “Nem köszönte meg az állatnak, amit érte tett; nem azért, mert nem volt hálás, hanem, mert a farkas csöppet sem igényelte ezt. Az első pár alkalommal ne győzött hálát rebegni neki, de az állat minden alkalommal rámorrant, aztán otthagyta. “

    “ Ne aggodalmaskodj ezen. Ha akarja, el fogja mondani, ha nem … nos, az ellen nem tehetsz semmit. A titkokban az a legjobb, hogy idővel napvilágot látnak. Egyszerűen ilyen a természetük ”

    “ én már eddig is tudtam, hogy veled nem stimmel valami. Túl normális vagy, és a normálisakról végül mindig kiderül, hogy ketyósabbak, mint az átlag! “

    “ – Én még csak tizenhét vagyok, de már nem sokáig – nyögte a lány. Épp akkor hajtotta fel a pohár tartalmát, és próbált megküzdeni az égető, maró érzéssel, ami végig szántotta a nyelőcsövét. 

     – Hát, bogaram, akkor ezt itt ne reklámozzuk, rendicsek? “

    “ – De bevált! Egyébként meg szánalmasan gyengén ütsz. 

      – Nem is! Csak a maga hasa … izmos!  – vágta ki magát a lány, aztán dühében dobbantott egyet. – Ezt nem hiszem el! Amikor már azt hinném, talán mégsem akkora paraszt, mint amekkorának gondolom, akkor mindig bebizonyítja, hogy de, akkora! “

    “ – Ne már, azt mégis hogyan? – nyögte. – És ha véletlenül megütöm magát? 

      – Annak kimondottan örülnék – kacsintott rá a férfi. “

    “ – Mégse hívhatom farkasnak életem végéig. 

     – Hát adj neki te nevet! – vetette oda a férfi hanyagul, és ő is hátradőlt. – Csak ne azt, hogy Buksi. “

  • Könyvajánló

    Petróczki Kitti- Alfonz ikerlángja

    Ahogy ígértem meghoztam Lujzi életének folytatását, az Alfonz ikerlángja című könyvről is az ajánlót. 

    Lehetőségem nyílt, hogy a könyvet megjelenése előtt olvashattam el, amit hálásan köszönök az írónőnek. <3 A könyv megjelenése december 14., de addig is az alábbi linken már előjegyezhetitek, ha szeretnétek: https://lujzielete.hu/uzlet/

    a kép forrása: https://lujzielete.hu/

    Nagyon vártam már a folytatást, mivel Lujzi élete teljesen magába szippantott és nagyon megkedveltem Lujzit. 

    A könyv Alfonz életéről, felnőtté válásáról szól, és bevallom az első könyvben kevésbé szerettem meg Alfonzot. Volt pár olyan szituáció, aminél legszívesebben megráztam volna, hogy “hahó, ébresztő, csinálj valamit”, de ez a könyv nagyon jól megmutatta az ő nézőpontját, érveit, gondolatait. mi állt egyes cselekedetei mögött. 

    Szokták mondani, az éremnek két oldala van. Hát ebből a két könyvből mindkettőt megiserhetjük. A végére pedig megkedveltem Alfonzot is. 🙂

    Lujzi életéhez hasonlóan ez a történet is több komoly témát jelenít meg. Mégis a legfontosabb számomra  a szeretet, a szerelem és a kitartás volt. És még valami, az ikerláng kapcsolat, amiről most hallottam először. 

    A könyvhöz tartozik egy kis füzet is, amiből még többet megtudhatunk erről. Magyarázatot kapunk mi is az az ikerláng jelenség, ami szerintem fantasztikus. 

    Nálam a könyv 5/5 volt és nem csak ezt, de mindkét könyvet ajánlom és a kis füzetet is, mert habár a boldogsághoz nem könnyű az út, de nagyon megéri megtenni. 

    Kedvenc részek:

    “ Alfonz: De a szerelem nem örök, abból szeretet lesz, és az mikor otthon voltál erős volt. El tudod ezt engedni?”

    “Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy néha egy ötszáz oldalas könyvet kell elolvasnom ahhoz, hogy egyetlen mondat célba érjen. “

    “Még ha a továbbiakban nem is tartott igényt a társaságukra egy bizonyos pont után, magában elrendezte a dolgokat, megbocsájtott és szeretettel gondolt vissza azokra, akik bántották őt. “

    Az írónő facebookos oldala itt található: https://www.facebook.com/lujzielete

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás